Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.4.4. -ista

Az idegen képzőkre vonatkozó idézett szakirodalom szerint az -ista képző elterjedtnek számított már a magyarországi középkori latinban, ill. az egyházi latinban is. A 17. századtól, de nagy tömegben különösen a 18. században a franciából német közvetítéssel átvett -ist végű szavak a korábban közvetlenül a latinból átvett szavak alakját követve, „vissza-latinosítva”, -ista [ejtsd: iszta] végződéssel kerültek be a magyarba (az eredeti hangállapotot tükrözik a következő szavak: masiniszta, zsurna-liszta, stiliszta, statiszta, soviniszta).1 Gyalmos (1933: 3) megfogalmazása szerint az -ista „magyar képzővé a XVII. században lett, s azóta szakadatlanul alkot új szavakat”.

A képző tipikusan főnévből hoz létre főneveket, ill. mellékneveket.2 A vele létrehozott hagyományos szavak jelentései (Gyalmos 1933: 3–14 alapján):

’vmilyen tan, felfogás, irány stb. híve’, pl.: anarchista, monarchista, kossuthista;
’vmivel foglalkozó, valamiben jártas’ (zenész, énekes, színész, katona, (újság)író, szaktudós, hivatalnok, iparos, játékos, sportoló), pl.: brácsista, dalárdista, humorista, gárdista, novellista, romanista, forgalmista, masinis(z)ta, ferblista, pentatlonista;
’tanuló’, pl.: gimnazista, reálista, polgárista, kollégista;
’vmilyen közösség, társadalmi osztály, valamilyen testület, kör, társaság stb. tagja’, pl. akadémista, piarista.

A két vizsgált alkorpuszban szereplő -ista képzős szavak közül3 a neologizmusnak számítók egy része a fenti hagyományos jelentésekben fordul elő. Az első jelentésben (’vmilyen tan, felfogás, irány stb. híve’) előforduló derivátumok lehetséges alapszavai elsősorban a személynevek, ill. olyan intézmények vagy társadalmi jelenségek neve, amelyeknek az esetében a hozzájuk való tartozás valamilyen ideológiai elkötelezettséggel jár. Példák:

(40)	vatikanista, nagyimrista, kunczegáborista, csurkista, peresztrojkista, ludasmatyista

A második (’vmivel foglalkozó, valamiben jártas’) jelentésben szereplő derivátumok esetében a képzés lehetséges alapszavai olyan műfajokat, eszközöket, jelenségeket neveznek meg, amelyekkel a képzett szóban megnevezett személy rendszeres tevékenysége (esetleg munkája) vagy jártassága összefügg, pl.:

(41)	vizuálprózista, kéjbordista (így! < keyboard), kamerista, mikrofonista, folklorista, algebrista

A harmadik (’tanuló’) jelentésben előforduló derivátumok esetében a képzés lehetséges alapszavai a diákélet különböző szervezeti formáit nevezik meg:

(42)	gimista, kolista, szakközépista, tanfolyamista

A negyedik (’vmilyen közösség, társadalmi osztály, valamilyen testület, kör, társaság stb. tagja’) jelentésben előforduló derivátumokkal kapcsolatban a képzés lehetséges alapszavainak meghatározása meglehetősen nehéz, mivel a képzés alapszava lehet olyan főnév is, amely valamilyen módon az érintett társadalmi szerveződés tevékenységével függ össze, pl.:

(43)	galerista (galeri: a társaság/szerveződés típusa), agykontrollista, origamista (agykontroll, origami: az érintett társaság/szerveződés tagjainak tevékenységével összefüggő főnév – agykontrollt végez, origamit készít)

A negyedik jelentés egy speciális változatában az alapszavak körét pontosan meg lehet határozni. Ez az az eset, amikor egy sportegyesület szurkolói/rajongói táborának körébe tartozik valaki. Ebben az esetben a derivátumok alapszava a szerveződés (főként sportegyesület, ezen belül elsősorban futballklub) neve, és a derivátumok e szerveződés szurkolóját/rajongóját nevezik meg, pl.:

(44)	ajaxista, fradista, vasasista

Új típusú használatot, ill. új jelentést is találunk a korpusz példái között. Ez az új jelentés a negyedik típus fentebb említett altípusára épül, a rajongói táborba való tartozásnak a kiterjesztésével: ’valaki, aki nagyon szeret valamit, rajong valamiért.’ A korpusz neologizmusai között erre az új típusú használatra, ill. új jelentésre számos példa van. Ebben a jelentésben a képző mind idegen eredetű, mind magyar alapszavakból hoz létre új szavakat. Idegen eredetű szavakból:

(45)	hifista, scifista, hobbista

Magyar (vagy a magyarban már elfogadott, idegen szónak nem számító) alapszavakkal, tréfás/ironikus jelentésárnyalatban:4

(46)	csokoládista/csokista, divatista, herbateista, növényista, vacsista, cigista, bulista, mozista, oportóista, éjszakaista

Az -ista képzővel kapcsolatban az MNSZ-ben—az -izmus képzőhöz hasonlóan—szintén találunk olyan használatokat, ahol a képző más idegen képzők vagy végződések helyébe lép:

(47)	dirigista ∼ dirigens homoszexualista ∼ homoszexuális biologista, kémista ∼ biológus, kémikus

Vannak olyan esetek is, amikor az -ista képző (az eredetileg a cselekvőt jelölő -or/-er végződést/képzőt kiegészítve vagy felcserélve) bizonyos értelemben a már nem felismerhető, funkciótlan szóvég eredeti, forrásnyelvi funkcióját veszi át:

(48)	kuratorista ∼ kurátor szpíkerista/szpikista ∼ szpíker

Az -ista az MNSZ anyagának tanúsága szerint a magyar -s/-os/-es/-ös képző versenytársa is lehet:

(49)	hokista ∼ hokis államvédelmista ∼ államvédelmis fideszista ∼ fideszes basszusgitárista ∼ basszusgitáros taxista ∼ taxis

Emellett a -z-ó-s/-z-ő-s, ill. a -l-ó-s/-l-ő-s képzőkombinációkkal egyenértékűen is felléphet:

(50)	tapista ∼ tapizós lejmista ∼ lejmolós

Az anti-. . . -ista morfológiai szerkezet pedig az . . . ellen-es utótagú összetételeknek felel meg:

(51)	anticsurkista ∼ Csurka-ellenes antimagyarista ∼ magyarellenes antitelevizista5 ∼ televízióellenes antiautoista6 ∼ autóellenes

1	Egyes -ista végű szavak esetében a szóalak jól mutatja, hogy azok nem szóképzéssel jöttek létre a megfelelő főnevekből, hanem átvételek, pl. impresszionista (< fr. impressionalist; a magyarban a megfelelő főnév: impresszió), racionalista (< fr. rationalist; a magyarban a megfelelő főnév: ráció). A racionalista esetében megoldás lenne, ha a szó létrejöttét melléknévi alapú képzésnek tekintenénk a magyarban: racionális → racionalista (vö. a 124. lábjegyzettel), de az impresszionista esetében ez nem járható út, mivel nincs *impresszionális melléknevünk.
2	Az -ista képző (az -izmus képzőhöz hasonlóan) nemcsak főnevekből, hanem melléknevekből is hoz létre főnevet, pl. modern – modernista, reális – realista. Ezzel a típussal azonban ezúttal nem foglalkozunk.
3	Az MNSZ vizsgált alkorpuszaiban mintegy háromezer -ista képzős szó fordul elő; ezek nagy része ismert idegen szó a magyarban.
4	A tréfás/ironikus jelentésárnyalat gyakran szótorzítással jár együtt, pl. cucia-lista, cuclista, cuculista ∼ szocialista.
5	Na most, tessék engem is besorolni az (antitelevizista) kategóriába, pedig a tévé szinte állandóan megy, hiába nem nézi senki, mi a másik szobában beszélgetünk, olvasunk, levelezünk, de a tévé az rettenthetetlenül megy és zabálja az áramot, és olyan jó, néha felkapom a fejem egy-egy érdekes dologra, egy-egy radarjelre, és akkor odanézek, belebambulok és néha még komolyan bűntudatom is van, hogy már megint a Spektrumot nézem. (MNSZ)
6	Az a helyzet, hogy az utóbbi időben erősen fontolóra vettem, hogy (antiautoista) meggyőződésem ellenére áttérek a tömegközlekedésről a saját géperejű járműre. (MNSZ)