Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.4.5. Az idegen képzők produktivitásának fokozatai és a produktivitás kritériumai

Az elemzett négy idegen eredetű képző kapcsán kimutattuk, hogy közülük az -árium képző mai használata az egyedi képzések közé tartozik, nem foglalható szabályba, és ezért ez a képzésmód nem tekinthető termékenynek sem — annak ellenére, hogy a vele alkotott derivátumok egy csoportjára meghatározható egyfajta szisztematikus jelentés (’intézményesült hely’), és ebben a jelentésben szórványosan előfordulnak a képzővel új derivátumok is. Az -itás képző csak a szókincs idegen eredetű rétegében fordul elő a magyarban, de szerepet játszik az idegen -ité, -ität, -ity végű főnevek latinosított beillesztésében, valamint alkalmas arra, hogy idegen melléknevek egy csoportjából főneveket hozzon létre, ezért ezt a képzőt termékenynek tartjuk, de esetében csak kis mértékű produktivitásról beszélhetünk. Ami az -izmus és az -ista képzőt illeti, mindkét képző esetében jól meghatározhatók a velük szabályosan létrehozható derivátumok alapszavainak nyitott osztályai, és kiszámítható a derivátumok jelentése is. Ezek alapján az -izmus és az -ista képzőt produktívnak tekintjük. Mind az -izmus, mind az -ista képzővel jönnek létre új szavak nemcsak idegen eredetű, hanem magyar alapszavakból is. Ezek a képzők idegen és magyar végződésekkel, ill. képzőkkel is versengenek.

Az 5. alfejezetben a produktivitás fokozatai kapcsán már megemlítettük, hogy az idegen képzők esetében, amelyek főként a szókincs idegen elemein működnek, a produktivitás mértékének meghatározásakor elsősorban két kritériumot szokás tekintetbe venni: 1) az idegen szavak derivációs beillesztésének képességét, valamint 2) a működési képességet a rendszerbe illeszkedő idegen szavakon (vö. Dressler–Ladányi 1998, 2000). Ez a két kritérium alkalmazható azokra az idegen képzőkre, amelyek csak a szókincs idegen rétegébe tartozó szavakkal társulnak, így pl. az -itás képzőre is. Láttuk azonban, hogy a produktívnak tekintett három idegen képző közül kettő, az -izmus és az -ista képző szisztematikusan társul magyar szavak meghatározott csoportjaihoz is. Így ezek esetében a fenti két kritérium nyilván nem elegendő a produktivitás mértékének megállapítására.

Az 5. alfejezetben azt is jeleztük, hogy ha az idegen képzőkre vonatkoztatjuk a magyar képzőkre alkalmazott produktivitási kritériumokat, akkor ebben az esetben ezek a kritériumok a magyar képzőkre megadott sorrendben nem jelezhetik megfelelően a produktivitás egyre csökkenő fokozatait, hiszen az idegen képzők esetében nem az idegen szavak beillesztése, ill. az idegen szókincs elemein való működés okozhatja a legnagyobb nehézséget. Ezért az idegen képzőkkel kapcsolatban a produktivitás fokozatainak kritériumrendszerét felül kell vizsgálnunk, mégpedig az eredeti alapvetés szellemében: minél nagyobb nehézséget képes leküzdeni egy képzésmód, annál produktívabbnak tekinthető.

A fentiek alapján az idegen képzők esetében a legproduktívabbnak azt a képzésmódot tekintjük, amely 1) működik rövidítéseken és betűszavakon, mert ezek morfológián kívüli módokon jönnek létre, és mint ilyenek, elütnek a rendszertől. Kevésbé produktívnak tekintjük azt a képzésmódot, amely rövidítéseken és betűszavakon nem alkalmazható, de 2) rivalizál magyar képzésmódokkal, és/vagy 3) működik magyar alapszavakon. Még alacsonyabb fokúnak tekintjük a termékenységét annak a képzésmódnak, amely nem működik magyar alapszavakon, de amelynek az esetében 4) előfordul alosztályváltás az érintett képző javára más idegen képző kapcsán vagy 5) versengés más idegen képzőkkel. Ennél is alacsonyabb mértékűnek tekintjük a produktivitását annak az idegen képzésmódnak, amely 6) csak beillesztett idegen szavakon működik. A legalacsonyabb produktivitásúnak azt az idegen képzésmódot tekintjük, amely nem tud működni a beillesztett idegen szavakon sem, csak arra alkalmas, hogy 7) segítségével idegen szavakat lehessen beilleszteni. A fenti szempontok szerint a termékenynek tekintett három idegen képző a produktivitás mértéke tekintetében a következő jellemzőket mutatja fel:

	-itás	-izmus	-ista
1) rövidítéseken, betűszavakon	−	+1	+2
2) rivalizálás magyar képzőkkel	−	+	+
3) magyar alapszavakon	−	+	+
4–5) alosztályváltás v. versengés idegen képzőkkel	−	+	+
6) beillesztett idegen szavakon	?	+	+
7) idegen szavak beillesztése	+	+	+

Az idegen képzők esetében a produktivitás mértékének emelkedését jelenti, ha a képzésmód kiterjed az idegen szókincsrétegen belül (más idegen képzők hatókörébe hatolva), ha túlterjedve az idegen szókincsrétegen, magyar alapszavakon is alkalmazhatóvá válik, ill. ha az érintett idegen képző behatol a szemantikailag rokon magyar képzők vagy képzőkombinációk hatókörébe is, mivel mindezekben az esetekben nagyobb nehézségeket leküzdve működik, mint ha csak az idegen szókincsrétegen, ill. azon belül is csak a saját hatókörében működne. Ez ismét azt a kicsinyítő képzők összehasonlítása kapcsán tett megállapításunkat erősíti meg, hogy a hatókör nagyságának is szerepe van a produktivitás mértékében, ill. ennek meghatározásában.

1	Pl. t.-izmus, stb.-izmus (MNSZ).
2	Pl. fideszista (MNSZ); APEHista, matávista, közgázista (Google; köszönöm ez utóbbi adatokat Tanos Bálintnak).