Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

8. A főnévképzés vizsgált esetei: összefoglalás

Tanulmányunkban — elsősorban a funkcionális szemléletű természetes morfológia elméleti keretének hátterén— a főnévképzés néhány vitatott produktivitású esetét vizsgáltuk meg az MNSZ két alkorpuszából gyűjtött nagy számú példára támaszkodva. A természetes morfológiának elsősorban a morfológiai produktivitással kapcsolatos elképzeléseit hasznosítottuk, de bizonyos jelenségek okainak feltárásakor magyarázó elvként támaszkodtunk a természetes morfológia több más elvére is, többek között az átláthatóság, a szó elsőbbsége vagy az optimális szóhosszúság elvére.

Ahhoz, hogy az egyes képzésmódok termékenységét vagy terméketlenségét megállapíthassuk, szabályos (szabályba foglalható) képzési mintázatokat kerestünk, amelyek esetében a képzés nyitott osztály(ok) tagjain működve kiszámítható jelentésű derivátumokat hoz létre, mivel az a tény, hogy egy bizonyos képzésmóddal előfordulnak új derivátumok, a modern morfológiai felfogás értelmében nem elegendő a produktivitás megállapításához.

A vizsgált magyar képzésmódok közül produktívnak találtuk a -sdi képzővel történő képzést, és (szegmentálási kérdésekkel összefüggésben) ennek a képzésmódnak a leírására mind a főnévi, mind az igei kiindulású képzés esetében egységes szabályt javasoltunk. A -da/-de képzővel történő képzésben egyelőre semmilyen szempontból nem tudtunk olyan mértékű szisztematikusságot megállapítani, hogy jelenleg e képzésmódot produktívnak tekinthessük. Mivel azonban a nyelvhasználatban, így a vizsgált korpuszban is jó pár ezzel a képzővel alkotott neologizmus található, az sem zárható ki, hogy ez a képzésmód a szabályossá formálódás szakaszában van, ezért néhány év múlva érdemes lenne ismét megvizsgálni a helyzetét a produktivitás szempontjából.

Az idegen eredetű képzők közül vizsgálatunk alapján nem tarthatjuk termékenynek az -árium képzővel történő képzést, míg az -itás, -izmus és -ista képzők—különböző mértékben, de—produktívaknak tekinthetők.

A produktív -ka/-ke és -cska/-cske kicsinyítő képzők esetében a természetes morfológia kritériumrendszere alapján figyelemmel voltunk a produktivitás mértékének megállapíthatóságára, ill. összehasonlíthatóságára is, valamint kerestük a két képző státusa és produktivitása közötti különbség strukturális, funkcionális (és helyenként történeti) okait, ill. magyarázatát.

Az idegen képzőkkel kapcsolatban megvizsgáltuk a természetes morfológiának a produktivitás fokozataival kapcsolatos kritériumrendszerét, illetve e kritériumrendszer alkalmazhatóságának sajátosságait, és ennek alapján módosítottunk a kritériumok jellegén és sorrendjén is.

Mind a -ka/-ke és -cska/-cske, mind a produktív idegen képzők esetében arra az— eredeti természetes morfológiai keret felfogásától eltérő—következtetésre jutottunk, hogy a hatókör nagyságának is szerepe van a termékenység mértékének alakulásában, és ez azzal a további következménnyel jár, hogy a típusgyakoriság mint mutató (a természetes morfológia kritériumaival kombinálva) valóban felhasználható a produktivitás mértékének meghatározásában.