Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

1. Bevezetés

A melléknévi módosítók vizsgálata mindeddig kevés figyelmet kapott a funkcionális szemléletű munkákban. A szófaji kategóriákkal foglalkozó kutatások kiemelten foglalkoznak az igei és a főnévi csoporttal (pl. Givón 1995, Talmy 2000, Diessel 2007), de gyakrabban tárgyalnak kisebb szófaji kategóriákat is (pl. Talmy 2000, Tyler–Evans 2003). A melléknévi csoport jellemzően az összehasonlító, illetve tipológiai munkák kedvelt vizsgálati területe (a számos dolgozat közül néhány példa: Greenberg 1963, Dixon 1982, Dryer 1992, Bhat 1994, Baker 2003). A tulajdonságfogalmak szemantikai leírására jelentősebb kísérlet Thompson (1988) munkája óta nem született, korábbról is csak néhány ismert (pl. Givón 1970, Wierzbicka 1986, Langacker 1987). Kivételként talán a melléknév fokozhatóságával foglalkozó vizsgálatokat említhetjük (Paradis 2000), azonban e munkák száma eltörpül a strukturalista és a generatív szemléletű dolgozatok száma mellett (vö. Kennedy 1999, Partee 1995, Larson 1988, Klein 1980).

Frawley Linguistic Semantics című munkájában megjegyzi, hogy a tulajdonságfogalmak és a módosító szerkezetek a nyelvtudomány legkevésbé vizsgált területei közé tartoznak (Frawley 1992: 437). Különösen igaz ez, a témával foglalkozó munkák arányát tekintve, a funkcionális kognitív szemléletű kutatásokra.

Az alábbiakban a melléknévi módosítással foglalkozom a magyar főnévi szerkezetekben. A dolgozat fő célja, hogy hozzájáruljon a melléknévi módosítók leírásához, illetve elemezze a módosítófunkciókat a főnévi és a melléknévi tartományhoz kapcsolódó szerkezetekben. Az ún. appozíciós vagy értelmezős szerkezetek elemzése a jelen dolgozatnak nem tárgya.

A főnévi tartományhoz kapcsolódó melléknévi módosítókat két fő csoportba sorolhatjuk. Az egyik az úgynevezett szintaktikai módosítás, amikor a melléknév a főnévi fejjel szintagmatikus kapcsolatban áll, pl. kis labda, magas ház, fontos találkozó. A másik típusba a melléknévi előtaggal rendelkező szóösszetételek tartoznak, pl. szépfiú, okostojás, vajaskifli. A dolgozat csak az első csoporttal foglalkozik részleteiben, de az eredmények talán hozzájárulhatnak a melléknévi előtaggal rendelkező összetételek és az értelmezői szerkezetek további vizsgálatához is (vö. Dirven–Verspoor 1998: 59).

A dolgozat első fejezetében kĳelölöm a dolgozat elméleti munkakeretét, rámutatva a keretszemantikai és a használatalapú modellek együttes használatának a lehetőségére. A második részben azoknak a munkáknak az eredményeit mutatom be, amelyek hozzájárultak a tulajdonságfogalmak és a melléknévi módosítók funkcionális, illetve kognitív modellek alapján történő leírásához és megértéséhez; majd részletezem a tárgyalt szerkezetek elemeit. A dolgozat negyedik részében egy főképp keretszemantikai alapokon nyugvó elemzési módszert javaslok a módosító szerkezetek megértésére és leírására. Végül pedig rámutatok az eredmények alkalmazhatósági pontjaira, amit egy rövid összefoglalás követ.