Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


3.1.3. A diskurzuselméleti modell

Míg a korábbi elméletek általánosságban foglalkoztak a melléknevekkel mint tulajdonságfogalmakkal, nem téve különbséget a melléknevek szövegben betöltött szerepei között, addig Bolinger (1967) és Thompson (1988) rámutat arra, hogy a jelentésbeli különbség a diskurzusfunkciókban is tetten érhető, illetve a funkciókülönbség különböző szerkezetekben nyilvánul meg.
Thompson (1988) a grammatikai kategóriákat a diskurzuselméletébe ágyazva írja le. A főnevek tipikusan diskurzusrésztvevők jelölői, az igék pedig eseményjelölők. Az ún. információáramban (information flow) a melléknevek tipikusan diskurzusrésztvevőket (főneveket) módosítanak abból a célból, hogy lehorgonyozzák azokat a diskurzusban. Thompson szerint a két melléknévi forma (attributív és predikatív) a diskurzus által van meghatározva, s jól elkülöníthető funkcióval rendelkezik. A predikatív tulajdonságfogalmak funkciója az, hogy egy ismert diskurzusrésztvevőhöz tulajdonságot rendeljenek hozzá, tehát azt körülhatárolják. Thompson érvelését követve, mely szerint a diskurzusban kétféle résztvevő (individuum) szerepelhet, régi és új, azt láthatjuk, hogy a melléknév attributív és predikatív funkcióban való használata is kétféle lehet a diskurzusban: új résztvevők bevezetése, illetve régiek körülhatárolása.
(6)
(Az asztalon fekszik egy könyv.)1 A könyv piros.
Az ismert résztvevő a könyv, amelyről egy további információt tudunk meg, nevezetesen azt, hogy piros. Ezzel ellentétben Thompson szerint az attributív funkció azt szolgálja, hogy a diskurzusban új (de nem teljesen ismeretlen) információt vezessünk be.
(7)
(A szobában mindenütt könyvek vannak.)1 A piros könyv a polcon van.
A piros melléknév ebben az esetben egy új diskurzusrésztvevőt vezet be. A kétféle tulajdonságfogalmat az információs igények hozzák létre és alakítják ki.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a módosító melléknevek egy új résztvevőt vezetnek be, míg a predikatív alak egy már ismert résztvevő jelentését határolja körül.
1 A zárójeles részek a beszédhelyzet leírását szolgálják, nem a példa részei.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave