Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.2. Összegzés

A fenti elemzések rámutatnak, hogy a melléknév egy főnévi és igei tulajdonságokkal egyaránt rendelkező, általában minőséget, tulajdonságot megnevező viszonyfogalom. Az időstabilitás szempontjából a kognitív modellben tipikusan atemporális, de Givón rámutat, hogy éppen az igei jellemzők miatt temporális is lehet.

A melléknevek módosító funkciójának a megértéséhez azonban nem elégséges a melléknevek mint tulajdonságfogalmak leírása. Ahogy Thompson, Langacker és Taylor is rámutat, szükséges a melléknévnek a trajektorhoz, a főnévhez vagy a melléknévhez való viszonyának a megértése is. Thompson megközelítésében a diskurzusrésztvevőhöz kötötten, míg a kognitív modellben a trajektorral kialakított viszonyban kell a tulajdonságfogalmakat megvizsgálni. Ennek tükrében a továbbiakban azzal foglalkozom, hogy miként kerülhetünk közelebb ennek a viszonynak a megértéséhez, s a funkcionális kognitív alapok milyen leírási lehetőséget nyújtanak a tulajdonságfogalmak és a főnévi entitás vagy a melléknévi tulajdonság közötti viszony pontosabb megismeréséhez.