A természetes nyelvelmélet a holista kognitív nyelvtan felfogásától eltérően elfogadja a nyelv modularitásának gondolatát, de csak a kiépült, elsajátított nyelvre vonatkozóan, mivel elutasítja a chomskyánus modell velünk született, univerzális nyelvtanának gondolatát. (A nyelv kiépülését, a nyelvelsajátítást a természetes nyelvelméleti keretben konstruktivista alapon, disszociatív folyamatokként képzelik el — vö. Dressler–Karpf 1995.)

A természetes nyelvelmélet az univerzális grammatikát—a generatív grammatika standard formájában használt szigorú szabályrendszertől eltérően — olyan preferenciaelméletként fogja fel, amelyben az univerzális elvek azt jósolják meg, hogy ideálisan mely struktúrák élveznek előnyt az egyes nyelvekben (vagyis a nyelvhasználók milyen struktúrákat preferálnak). Az univerzális preferenciaelmélet (amely épít Jakobson jelöltségi elméletére) elvek és korlátozások készlete. A jelöltségi elmélet általános elvei az emberi percepcióra épülnek: jelöletlenebb (más szóval természetesebb) az, amit könnyebb felfogni—ez pedig azon múlik, hogy egy jelenség mennyiben elvárt, vagy mennyiben kivételes. A kivételes jelenségek kevésbé természetesek vagy másképpen jelöltebbek, és ezért nehezebben is felfoghatóak, mint az elvártak. (A természetességet vagy jelöletlenséget ez a modell nem érték-, hanem viszonyfogalomként fogja fel, tehát egy jelenséget mindig más jelenségekhez képest helyez el egy természetességi skálán.)

A természetes nyelvelmélet jelöltségi elméletében több más elv (mint pl. az egy-egyértelmű megfelelés, azaz az egy alak–egy jelentés elve, valamint az áttetszőség vagy transzparencia elve) mellett fontos univerzális elv a Haiman kapcsán már említett szerkezeti ikonicitás elve. A szerkezeti ikonicitás vagy diagramszerűség elve Peirce szemiotikájának ikonfogalmára épül: a jelek annál természetesebbek, minél ikonikusabbak (vö. Dressler et al. 1987: 15–18). A természetes nyelvelmélet preferenciaelméletében ez az alapvető, univerzális elv azt jelenti, hogy a tartalmilag bonyolultabb általában a kifejezés síkján is bonyolultabb lesz (és fordítva). A szerkezeti ikonicitás érvényesülése komplex egységek esetében tehát azzal jár, hogy az egységnek a kifejezés síkján történő tagolása leképezi a tartalom síkján történő tagolását (pl. morfológiai szinten a szerkezeti ikonicitás elve akkor érvényesül, ha a morfológiailag összetett egység morfológiai-szerkezeti felépítése leképezi az egység szemantikai-funkcionális felépítését). A fő elveken túl kisebb jelentőségű univerzális elvek is szerepet játszanak, ilyen pl. a fonetikai ikonicitás, az indexikalitás, a binaritás vagy az optimális szóhosszúság elve. Maximális jelöletlenségről vagy természetességről univerzális szempontból akkor beszélhetünk, ha az egység minden fentebb felsorolt fő elv szerint jelöletlen, egyébként többé-kevésbé jelöltnek tekintendő (vö. Mayerthaler 1987). A különböző szempontok szerint a jelöltség mértéke különböző lehet, sőt az egyes szempontok konfliktusba is kerülhetnek egymással. (Pl. a szerkezeti ikonicitás elvének engedelmeskedő alakok általában az optimális szóhosszúságot meghaladják, tehát ebből a szempontból nem maximálisan jelöletlenek; vö. Dressler 1999.)

Az univerzális elvek és a nyelvi rendszer viszonya a természetes nyelvelméletben eltér a strukturális szemléletű, formális generatív grammatikában megszokottól, amelynek elméleti modellje szerint az univerzális és tipológiai szabályok egyértelműen meghatározzák az adott nyelv rendszerét. Wurzel (1987, 1989) a német ragozási morfológiával kapcsolatos vizsgálatai alapján arra az eredményre jutott, hogy a rendszernek való megfelelés, valamint a morfológiai osztályok stabilitásának elve (mindkét elv a rendszertől függ, tehát nem univerzális), a természetességi elvek hierarchiájában magasabb szinten helyezkedik el, mint a rendszertől független univerzális elvek, mert amennyiben ezek konfliktusba kerülnek egymással, mindig a rendszertől függő elvek diadalmaskodnak az univerzális preferenciaelvek fölött. Ennek feltételezett alapja az, hogy az adott nyelv beszélői azokat a morfológiai jelenségeket részesítik előnyben, amelyek intuitíve „normálisabbak” számukra, mint mások. A „normalitás” fogalmát a nyelvtől független, univerzális természetességi elvek csak részben fedik le, mivel a beszélők „normalitás”-fogalma elsősorban a saját nyelvi tapasztalataiktól, azaz a megfelelő nyelvet jellemző strukturális tulajdonságoktól függ: a nyelv beszélői számára az a „normális”, ami az adott nyelvi rendszerben domináns, és meghatározza az adott nyelv strukturális tipológiáját.

A természetes nyelvelmélet több szempontból is épít a holista kognitív nyelvészek által is használt prototípuselvre. Egyrészt a modell nem az ideális, hanem a prototipikus beszélő nyelvtudását akarja leírni, a prototipikus beszélő pedig nemcsak biológiailag van meghatározva, mint Chomsky ideális beszélője, hanem társadalmi és kulturális szempontból is. Másrészt a nyelvi kategóriákat— a holista kognitív nyelvtanhoz hasonlóan—úgy képzeli el, mint amelyeknek nemcsak prototipikus, hanem kevésbé tipikus és periférikus képviselői is vannak, és ezért a kategóriatagok egy fokozati skálán helyezhetők el, a kategóriák határai pedig nem határolhatók el élesen (vö. Dressler 1989).

A természetes nyelvelmélethez kötődnek magyar vonatkozású eredmények is: a természetes fonológiához kapcsolódik Dressler–Siptár (1989, 1998), a természetes morfológiához, főként annak produktivitáselméletéhez kötődik Dressler–Ladányi (1998, 2000a,b) és Ladányi (1998, 2007, valamint jelen kötetbeli) írása is. Az irányzat fonológiai és morfológiai elméletének sajátosságait magyar nyelven Kiefer (1994, ill. 2000) foglalja össze röviden.

Nem szóltunk a funkcionális nyelvelméletekhez kötődő alkalmazott nyelvészeti kutatásokról sem, pedig az elméleti munkán túl (főként a kognitív nyelvészet keretében) a szociolingvisztikától a korpusznyelvészetig a legkülönbözőbb alkalmazási területeken indult meg ezeknek az új elméleteknek a felhasználása különböző problémák megoldására (l. pl. Gries–Stefanowitsh (eds.) 2006, Stefanowitsh–Gries (eds.) 2006). Bevezetőnk keretében lehetetlen lenne mindezeket a területeket áttekinteni; csak remélni tudjuk, hogy vázlatos összefoglalónk segíteni fogja olvasóinkat abban, hogy a saját érdeklődési, ill. kutatási területükhöz tartozó témákban tájékozódni tudjanak, ill. további információkat szerezzenek.