Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


2.2. Ronald W. Langacker kognitív nyelvtana

A topik magyarázatát Langacker (2000b) a referenciapontok keretében adja meg, korábban kidolgozott elméletének fő fogalmai segítségével (előtér–háttér, elsődleges figura–másodlagos figura). A kognitív nyelvtanban kezdetektől fontos szerepet játszó fogalmi referenciapont „mentális hozzáférhetőséget biztosít egy célhoz, amely annak domíniumában található [. . .] kiinduló fókusza a figyelemnek, ezáltal asszociált entitások egy csoportját képes aktiválni, amelyek együttesen a domíniumát alkotják” (Langacker 2000b: 23; vö. még Langacker 1999a, van Hoek 1997). Néhány nyelvi kategória rövid jellemzése érthetővé teszi a referenciapont-szerkezet lényegét.
A kognitív nyelvtan szerint a nyelvi rendszer elemei a következők:
  • szemantikai, fonológiai és szimbolikus szerkezetek, közvetlenül megvalósuló nyelvi kifejezések részeként;
  • a szerkezetek absztrakciói (sematizációi, hagyományosan morfológiai, szintaktikai és diskurzusszerkezetek);
  • a szerkezetek közötti viszonyok kategorizációi (például a séma és egy megvalósulása között).
A nyelvi kifejezések jelentésének leírása többek között a következő kategóriákkal lehetséges. Egy nyelvi kifejezés jelentése összetett fogalmi tartalmat hív elő, de maga a jelentés nem azonos ezzel a tartalommal. Inkább a tartalmat alapként véve, a jelentés ennek az alapnak (base) egy alstruktúrája. A nagybácsi főnév a rokonsági hálózatnak egy összetett rendszerét hívja elő alapként, annak azonban csak egy elemét profilálja, azt jelöli. A profilálás (profil/alap szerveződés) a legkülönbözőbb összetettségű és fajtájú nyelvi kifejezések jellemzője, a figyelem fókuszálásának megvalósulása. Egy ige például temporális relációként valamely folyamatot (például erődinamikai cselekvést, állapotváltozást) profilál, egy főnév egy dolgot, egy melléknév egy atemporális relációt.
A nyelvtani konstrukciók egyszerűbb nyelvi kifejezések (komponensszerkezetek) szemantikai kölcsönviszonyaiból létrejött összetett szerkezetek (kompozitumszerkezetek). A komponensszerkezet profilját az egyik komponensszerkezet (a fej) profilja határozza meg, ez mondat esetében az ige.
Egy profilált viszonyban, melyet atemporális esetben jelölhet például névutó (alatt, fölött), temporális esetben ige (olvas valaki valamit), a szereplők viszonylagos feltűnősége a szemantikai szerkezet része. A figyelem elsődleges középpontjába kerülő szereplő a trajektor, az elsődleges figura, a kifejezés ezt az entitást konceptualizálja (valamely folyamat, jellemző vagy más entitás viszonyában). A trajektor a trajectory ’röppálya’ jelentésű szóból ered, nyelvészeti jelentése ’ami valamihez képest előtérbe kerül és e viszonyban határozható meg’. A figyelem másodlagos középpontjába kerülő szereplő a landmark, a másodlagos figura. A landmark eredetibb jelentése ’határkő, tájékozódási pont’, nyelvészeti értelme ’amihez képest valami más az előtérbe kerül, meghatározható’. A trajektor/landmark megkölönböztetés különböző szintű profilált viszonyokban is megvalósulhat. A trajektor/landmark megkölönböztetésnek alapvető szerepe van a kognitív nyelvtanban, e megoszlás Langacker magyarázatában lényegében megfelel az alany/tárgy aszimmetrikus megkülönböztetésnek. Az alany és a tárgy az elsődleges és másodlagos figyelem középpontjába kerülő elem egy mondatban, azaz egy temporális viszonyban, amelyben valamilyen fogalmi jellemzést kapnak.
A nyelvi kifejezések által jelölt fogalmak nem zártan, konceptuálisan körülhatárolva válnak részévé valamely összetettebb nyelvi kifejezésnek (így fogalmi és szemantikai szerkezetnek), hanem valamely általuk előhívott fogalmi közegben, fogalmi tartományban, vagy egy másik kifejezés által előhívott fogalmi tartományban. A nyelvi egységek (mondatok, szövegek) feldolgozása minden pillanatban egy korlátozott fogalmi mezőben, másképp fogalmi tartományban (domíniumban) történik, meghatározva azt a hatókört, amelyben valami konceptualizálható (Langacker 2001: 144). A fogalmi tartomány mentális séma, tudáskeret, amely egy központi fogalom körül a megismerésben (adott beszédeseményben) hozzá rendeződő további fogalmakat tartalmazza. A domíniumban általában egy entitásra irányul a figyelem, a referenciapont-szerkezetben a referenciaponton keresztül. Langacker rendszerében a tartomány tartalma az azt előhívó fogalomtól és föltehetőleg nyelvi környezetétől, a környezetében lévő nyelvi kifejezések fogalmi tartalmától függ. Talmy (1999) viszont a figyelem irányulásának általa leírt modelljében az előtérben lévő entitás körüli fogalmi tartományt eseménykeretnek tekinti, amelynek mondatformája van, és részletezhető, idealizált kognitív modellekre vagy forgatókönyvekre hasonlító sematikus változatai vannak. Ilyen például az ösvény, az oksági lánc, a ciklus, a résztvevői interakció, a kölcsönviszony (l. Lakoff 1987).
Vannak olyan nyelvi kifejezések, amelyek valamely mentálisan nehezebben hozzáférhető dolgot egy másik dolog megnevezésén, aktiválásán keresztül tesznek elérhetővé. A referenciapont egy könnyen hozzáférhető fogalom, többnyire entitásfogalom. A (3)-beli példa ezt a mentális utat nyíltan kifejezi:
(3)
Képzeld, Zsuzsa lánya férjhez ment.
(3)-ban Zsuzsa a referenciapont, a mentális kiindulópont (olyan entitás, amelyről valamilyen ismeretük van a beszédpartnereknek), és az ő mentális leképezésén keresztül jutnak a beszélő tényleges témájához, céljához, Zsuzsa lányához. Ez azért szükséges, mert a beszélő és a hallgató egyaránt ismeri a mondatban megnevezett Zsuzsát, azonosítani tudja, míg annak a lányát nem vagy nehezen. Az 1. ábra a (3) példáján bemutatott modellt részletezi (vö. Langacker (1999a: 174); az ábrán az eredeti jelölés olvasható). „C” a konceptualizáló, „R” a referenciapont (a mentális kiindulópont), „T” a konceptualizáló által a referenciaponton keresztül elérendő fogalmi cél, a nyíl a konceptualizáló mentális ösvényét jelzi, és végül „D” azt a domíniumot, fogalmi régiót, amelyhez a referenciapont közvetlen hozzáférést biztosít.
Az 1. ábrán bemutatott kognitív műveleti modell—mint jeleztem—többféle nyelvi szerkezet leírására alkalmas, többek között a birtokos szerkezetére (részletesebben l. Tolcsvai Nagy 2005).
 
 
A referenciapontszerkezet létrehozása azzal a képességgel hajtható végre, amellyel lehetséges „egy entitás konceptusának az előhívása annak a céljából, hogy mentális kapcsolatot létesítsünk egy másikkal, azaz kiválasszuk azt az egyedi tudatos figyelem számára” (Langacker 1999a: 173). A referenciapont tehát egy könnyen hozzáférhető mentális kiindulópont, amelynek aktiválása révén válik lehetővé egy másik fogalomhoz való hozzáférés. E modellben a topik referenciapontként funkcionál, viszonyt fejez ki egy dolog és egy kijelentés között azáltal, hogy előhív egy fogalmi tartományt, amelyben a megértendő kijelentés hozzáférhetővé válik, másként: „a topik mentális hozzáférést biztosít egy propozícióhoz, amely saját domíniumán belül található” (Langacker 2000b: 26). Ennek megfelelően a referenciapont itt nem két entitást köt össze (mint a birtokos szerkezetben), nem ugyanannak a referensnek egy másik kifejezéséhez juttat el (mint az anafora esetében), hanem egy folyamathoz. A topik az a referenciapont, amely egy olyan domíniumot nyit meg, amelyben a cél egy (lehetséges) komment tagmondat (vagy tagmondatrész; ige + landmark), vagyis a referenciapont és a cél együtt alkot egy tagmondatot. Langacker határozottan állítja, hogy a szórend nem lényeges funkció, mert a szemantikai szerkezet a meghatározó. A mondat (clause) szemantikai szerkezetében a fentieknek megfelelően a topik a kiindulópont. Mindamellett a hozzáférhetőségi elvek és adatok alapján a topik prototipikusan mondatkezdő helyzetű, alany grammatikai funkciójú trajektornak minősül Langacker elméletében. Ez párhuzamos azzal, hogy a trajektor kezdőpont (starting point; vö. MacWhinney 1977, Chafe 1994), vagyis egy összetett fogalmi szerkezetnek a kezdő eleme, amely a többit aktiválja vagy aktiválni képes. A referenciapont (tag)mondaton belül is változhat: egy referenciapont által aktivált cél maga is referenciaponttá válhat, fókuszláncot létrehozva, azaz a figyelem középpontjába kerülő entitás által megnyitott fogalmi tartományban egy másik entitás kerül a figyelem középpontjába, amely szintén megnyit egy fogalmi tartományt. Ekképp a landmark, amely követi a topikot, szintén lehet referenciapont. A topik ilyen értelmezéséhez hozzátartozik, hogy ez a szerkezet megvalósulhat az organizáció különböző szintjein, a mondattól a teljes szövegig. Minél magasabb az organizációs szint, annál lazább lehet a kapcsolat a főnévi (nominális) referenciapont és a domíniumában levő folyamat között.
A kognitív elemzés azt állítja, hogy a mondattopik az elsődleges figura és referenciapont egy összetett kognitív tartományban, mely tartományt akár egy, akár több mondat reprezentál, amely tartományban több további figura is lehetséges, ezek azonban a figyelem szempontjából másodlagosak az elsődlegeshez képest, vagyis a feldolgozás az elsődleges figura konceptuális hatókörébe sorolja a többi figurát. Ez a mondattopik-értelmezés lefedi a szövegtopik-értelmezést is. A fókusz szelekciós eljárás eredménye, amely a fókuszált elemet a feldolgozás egy szakaszában kiemeli a kognitív ösvényből, az elsődleges és másodlagos figurák rendszeréből, és lokális hatókörrel egyedül a figyelem középpontjába állítja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave