Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2.5. A funkcionális magyarázatok összegzése

A föntebb összefoglalt leírások alapján a topik

a figyelem előterében hosszabb ideig álló, a nyelvileg leképezett eseményben központi szerepű entitás, amely azonban nem akadályozza meg más entitások lokális előtérbe kerülését;
nem magában áll, tágabb fogalmi hatóköre van (egy általa előhívott fogalmi tartományban), ez a fogalmi hatókör nem feltétlenül korlátozódik egyetlen tagmondatra;
könnyen hozzáférhető, félig aktivált vagy teljesen aktivált („adott”);
az ige által profilált folyamathoz vezet el;
diskurzusban ismerhető fel, szemantikai és pragmatikai ismérvek alapján, amelyek egyes nyelvekben vagy nyelvtípusokban grammatikalizálódhatnak;
bizonyos grammatikai jegyek jellemzik, legalábbis prototipikusan, a tipológiai különbségeket nem számítva (például a grammatikai szerepek közül főképp az alany, vagy a szórendben a mondat eleji helyzet, jóllehet itt a merev és rugalmas szórendű nyelvek között nagy a különbség).
Vegyük ehhez a következő szövegrészletet, egy újságcikk első négy mondatát:

(4)

A fenti műholdfelvételek Grönland keleti partvidékét ábrázolják idén nyáron: az első kép június végén, a második pedig július közepén készült. A két kép közötti eltérés a laikus szemnek is nyilvánvaló: a parti fjordok jege elolvadt. Ebben nem az a meglepő, hogy nyár derekán ez megtörtént (bár idén nyáron eddig nem látott mértékben összehúzódott a grönlandi jégtakaró), hanem a változás gyorsasága figyelemre méltó. Száz kilométeres partszakaszon két hét alatt gyakorlatilag eltűnt a jégréteg. (Timár Gábor – Kern Anikó: „Higgyünk a szemünknek”, Heti Válasz 2007. október 4., 50.)

Az első tagmondat (intonációs egység) topikja a műholdfelvétel. Az e kifejezés által jelölt fogalom félig aktiváltnak tekinthető, mert a cikk címe és az első szövegrész között helyezkedik el a szövegben említett két fénykép, egymás mellé helyezve. Az olvasó tud(hat)ja, hogy az egymásra nagymértékben hasonlító képeknek közük van a szöveghez. A műholdfelvétel topik funkciójú kifejezés lehetséges fogalmi tartománya ki is fejtődik a tagmondatban: a felvétel (azaz kép) ábrázol valamit, ez a valami pedig Grönland keleti partvidéke. A kép ábrázoló funkciója a kép sémájához tartozik, ezért ez szintén félig aktiváltnak tekinthető. Új információ a Grönland keleti partvidéke, amelyhez a műholdfelvétel topikja révén jut el az olvasó. Mindezt erősíti a műholdfelvétel alany volta és mondatkezdő helyzete. A második tagmondatban, valamint az azt követő második mondat első tagmondatában is a kép (azaz a műholdfelvétel) a topik. A második mondat második tagmondatában új információ a jég. Ez a fogalom a már bevezetett Grönland keleti partvidéke, ill. ennek specifikációjaként a parti eordok kifejezés mint referenciapont birtokaként konceptualizálódik, és fogalmi tartományába a jelen szövegben elsősorban fizikai tulajdonsága és mérete kerül. A vizet az emberi elme alapszinten folyadékként konceptualizálja a leggyakoribb tapasztalat alapján, s ebből a nézőpontból tekinti a jeget és a gőzt (miképp folyékony héliumról és nem felolvadt héliumról beszélünk, mert a héliumot gázként ismerjük természetes földi körülmények között). A következő mondatnak az elolvadás (és a vele konceptuálisan kiterjesztett módon átfedésben lévő változás) a topikja, a szövegben az ez anaforikus névmással. A negyedik mondatnak a jég a topikja, már megelőző aktiváltsággal.

A megnevezett topikok minden esetben referenciapontként (kiindulópontként) funkcionálnak, megnyitva egy-egy fogalmi tartományt, amelynek egyes elemeit az adott tagmondatok ki is fejtik. A topikok egymásra következése, a topikfolytonosság vagy megszakítottság a tagmondatok ilyen értelmezésében írható le. Megjegyzendő, hogy a szövegrészben különböző szórendi helyzetben található topik: az első mondat első tagmondatában mondatkezdő (műholdfelvétel), a második mondat második tagmondatában mondatközepi (jege), az utolsó mondatban mondatvégi (jégréteg). Mégis mindegyik hasonló referenciapont-szerkezeteket hoz létre.