Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3. A magyar mondat dinamikus leírása

A nyelv használat alapú leírása, a funkcionális leírás szerint a fő nyelvi kategóriák azok, amelyek a beszédeseményekben is fontos szerepet játszanak. A beszédesemény folyamat, amelyben a beszélő konceptualizációs műveletei nyelvi kifejezést kapnak. Egy nyelvi kifejezés egy fonológiai és egy szemantikai szerkezet szimbolikus kapcsolata. E szimbolikus szerkezetek sematizált változata például a morfológiai struktúra (a szóalak), vagy a szintaktikai szerkezet (a tagmondat). A nyelvészeti leírások a 20. századi elméleti keretek többségében is statikus, rögzített szerkezetek ként írták le a morfológiai és szintaktikai struktúrákat, jóllehet legalábbis a szintaktikai, tagmondat nagyságú szerkezeteknek mind létrehozása, mind megértése időben lezajló, dinamikus kognitív műveletekkel megy végbe a beszédeseményekben. A nyelv leírásának ezt a műveleti, dinamikus összetevőt is tartalmaznia kell, mert e műveleti jellemzők beépülnek a korábban statikusnak hitt nyelvi szerkezetekbe.

Az így felfogott nyelv a maga folyamatos megvalósulásában nyilvánvalóan tagolódik. E tagolódás többféleképpen modellálható. Az alábbi kifejtésben a tagolódás alapja az az intonációs egység, amelyben a fonológiai körülhatároltságú (szünetekkel jelzett) egység megfelel egy szemantikai, információs egységnek, amelyben a beszélő általában egyetlen fő fogalomra összpontosít (a fonológiai egységet itt minden tagmondatra érvényesítem, nem csupán a beszélt nyelviekre). Az így létrejövő szimbolikus nyelvi kifejezés alapformája a tagmondat, egyszerű vagy elemi mondat (clause) (Chafe 1994: 69, Langacker 2001: 154). Chafe (1987: 46) bizonnyal nem indokolatlanul fejti ki, hogy a tagmondat (az intonációs egység), a kiterjesztett tagmondat és a bekezdés jobban ki van téve a (spontán) kognitív műveleteknek, mint a teljes mondat (sentence), amely inkább retorikai ellenőrzés alatt áll.1 A tagmondat alapbeállításban, azaz prototipikus megvalósulásban nem magában áll, valamely szöveg vagy szövegrészlet, ill. szövegvilág része.

Az alábbiakban az ekképp jellemzett tagmondat műveleti, dinamikus feldolgozásában értelmezem a figyelem előterében álló entitás nyelvi státusát, először általános érvénnyel, majd a magyar nyelv specifikumaiban.