A kiindulópont a következő: a tagmondat szemantikai szerkezete magasabb rendű jelentésstruktúra, jóllehet ugyanazokkal az elvekkel épül föl, mint a kisebb struktúrák. A magasabb szervezettségű nyelvi kifejezések kompozitumszerkezetek. A kompozitumszerkezet alapbeállításban két komponensszerkezet fonológiai és szemantikai összekapcsolódása. A szemantikai összekapcsolódás szemantikai kölcsönviszony, amelyben a komponensszerkezetek szemantikai átfedésbe kerülnek egymással. A mondat (tagmondat, clause) is komponensszerkezetnek tekinthető, amelyben egy folyamatot profiláló (jelölő) ige két (esetleg több) szemantikai alszerkezetét főnevek dolgozzák ki. Az ige folyamatot profilál, prototipikusan két sematikus figura temporális viszonyában (például becsuk [valaki valamit]), a főnév dolgot profilál (például fiú, ablak). A példaként felsorolt ige és főnevek jelentésszerkezetének alstruktúrái között megfelelési viszonyok vannak. Az ige a kompozitumszerkezetben szemantikailag függő, mert jelentésszerkezetének egyes alstruktúrái más kifejezések (elsősorban főnevek, névmások) kidolgozásában válnak érthetővé. A főnév a kompozitumszerkezetben szemantikailag önálló, mert önállóan is része lehet nagyobb szimbolikus nyelvi egységnek. Az ige sematikus alstruktúrái sematikus figurák, amelyek aszimmetrikus viszonyban állnak: a figyelem középpontjában lévő elsődleges figura a trajektor, a másodlagos figura a landmark; az ezeket kidolgozó főnevek hasonló viszonyban állnak egy tagmondatban, ahol a trajektor prototipikusan az alany. A föntebb felsorolt szavak típusokat (sémákat) neveznek meg, amelyeknek egy-egy megvalósulása kerül be egy mondatszerkezetbe, például módosítók felvételével és lehorgonyzási műveletekkel (Langacker 1991: 147). Egyszerű példaként:

Ezek a megvalósult szemantikai (és fonológiai) szerkezetek különböző módokon sematizálódva konstrukciókban (szintaktikai szerkezetekben) rögzülnek, amelyek (tag)mondatoknak nevezhetők. E szerkezetek nem a generatív értelemben vett konstituencia révén jönnek létre. A szintaktikai szerepeket különböző szemantikai szerkezetű nyelvi kifejezések, grammatikalizálódott nyelvi elemek (ilyenek például a ragozott igealakok vagy az esetragos főnevek a magyarban) és azok kombinációi fejezik ki.