Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.3. A feltűnőség

A feltűnőség szorosan összefügg a hozzáférhetőséggel. A feltűnőség és a hozzáférhetőség két tényezőtől függ, ill. két tényezővel van viszonyban: egyrészt a természetes megismerési folyamatokkal, másrészt a kontextussal (a beszédhelyzettel és a szöveggel, a szövegvilággal). Az első szempont szerint könnyen hozzáférhető a gyakran előhívott fogalom, a gyakran használt nyelvi kifejezés, amelyet a beszélő és a hallgató mentálisan jól begyakorolt, amely egy közösségben erősen konvencionális. A könnyű hozzáférhetőséget segíti a közvetlen tapasztalat. A közvetlenül és mindig tapasztalható entitások (például az egó, a testrészek, a közvetlen természeti környezet) könnyen hozzáférhetők. A könnyen hozzáférhető entitások eleve könnyen válnak feltűnővé. Nehezen hozzáférhető a ritkán előhívott fogalom, a ritkán használt nyelvi kifejezés, amelyet a beszélő és a hallgató mentálisan kismértékben gyakorolt be, amely egy közösségben kevéssé konvencionális. Az elvontság is hozzájárul a nehéz hozzáférhetőséghez. A humán cselekvő lény vagy a kisebb, mozgó entitás mindig feltűnőbb, mint a nagyobb, statikus, élettelen dolog.

Kontextuális szempontból adottnak tekinthető a szövegben vagy a szövegvilágban már aktivált entitás, fogalom. A lokálisan aktivált fogalmak mellett vagy azok hátterében lévő fogalmak félig aktiváltak, és könnyen hozzáférhetők. Az újonnan bevezetett fogalmak feltűnőek és nehezen hozzáférhetők.