Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

4.2.1. Topik és szórend három szövegrészletben

A kiválasztott három szövegrészlet írott szöveg. Az első egy internetes fórumból való, amelyet a Magyar Nemzeti Szövegtárból idézek, a második egy néprajzi leíró munkából származik, amely régebbi koroknak az Alföldön szokásos életmódját mutatja be könnyű, érthető stílusban, rövid történetekkel. Ez a szövegrészlet számos igen egyszerű, rövid mondatot tartalmaz, ezért tesztelésre könnyen alkalmazható. A harmadik szöveg (ez teljes textus) egy televíziós műsorújságból való, egy televízióműsor előzetese, ismert, rövid és gyorsan feldolgozható szövegtípus. Az első szöveghez egy feladat, a további két szöveghez két feladat tartozik, a feladatokat különböző csoportok végezték el.

Az első szöveg a következő részlet.

(15)

A zene szólt. Nem túl hangosan. Egy pillanatra behúnytam a szemem. Van, hogy az ember bezárja valamely érzékszervét, hogy jobban lásson a többivel. (Magyar Nemzeti Szövegtár. Nyelvváltozat: magyarországi. Alkorpusz: személyes. Dátum: 1999/09/26. Típus: fórum. Rovat: Törzsasztal: „Meghalt a Kutyusok, éljen a Kutyusok!” Szerző: Robin. Forrás: Index Fórum.)

A szövegrészlet első két egyszerű mondatában a zene fogalma áll a figyelem középpontjában, topikként (a korábbi szövegrészek ismerete nélkül ez állapítható meg e mondatokról, azzal kiegészítve, hogy az idézetbeli első mondat a nem specifikált helyzet sémáját hívja elő). A harmadik mondatban a már aktivált szóló zene és helyzet fogalmi tartományában a helyzet egyik résztvevője, az előzőleg félig aktivált én, a beszélő, valamint annak szeme kerül a figyelem középpontjába entitásként, a beszélő elsődleges figuraként. E két fogalom referenciapont-szerkezetben kapcsolódik össze, amelyben az én a referenciapont. Az így megnyitott újabb fogalmi tartományban jut el a konceptualizálás az előző mondatban félig aktivált ember elsődleges és a szintén félig aktivált érzékszerv másodlagos figurájához, ismét referenciapont-szerkezetben, a negyedik mondat második tagmondatában.

E szövegrészletben az alany (teljes főnév) + ige (+ tárgy, teljes fő név) szórend az uralkodó, úgy, hogy a harmadik és negyedik mondatban kétszer is referenciapont az alany és cél a tárgy.

A szövegrészlettel elvégzett teszt a negyedik mondat második tagmondatának szórendjét vizsgálta. A 40 adatközlőnek föltett kérdés a következő volt: Kérem, olvassa el a következő szövegrészletet (a fenti (15) szöveget), és értékelje 1 (legkevésbé illik a szövegkörnyezetbe) — 5 (legjobban illik a szövegkörnyezetbe) pontig azt, hogy a szöveg alatt megadott mondatváltozatok közül a kipontozott helyre („az ember bezárja valamely érzékszervét,” mondat kipontozott helyére) melyik a legjobban odaillő mondat. A pontszámot írja az egyes mondatváltozatok mellé. Az eredmények átlagban értelmezendők.

valamely érzékszervét az ember bezárja, Átlag: 2,5
az ember bezárja valamely érzékszervét, Átlag: 4,6
bezárja az ember valamely érzékszervét, Átlag: 2,8

A három változat közül egyértelműen a másodikat választották a legjobban odaillőnek. A válaszokból az derül ki, hogy a megkérdezettek döntően a félig aktivált alanyi, ágens szerepű főnevet mondatkezdő helyzetben találják a legmegfelelőbbnek, de nem zárják ki a többi sorrendet sem. Megjegyzendő, hogy a bezárja igealakra a Magyar Nemzeti Szövegtár személyes alkorpuszából kapott 11 szövegrészlet mindegyikében ez a szórend található.

A második szöveg a következő részlet.

(16)

Nem volt érdemes gabonát termelni, mert nem lehetett a felesleget elvinni. Az utak rettenetes rosszak voltak. Az emberek lóháton jártak. Esők évadán az utak feláztak [. . .] Sarak idején istenkísértés volt teherrel útnak indulni. Márpedig az év nagyobbik felében sárosak voltak az utak. Más volt az időjárás. Gyakori volt az eső. A harmat délig sem száradt fel. A vizek szabályozatlanok voltak. (Győrffy István: Nagykunsági krónika. Karcag, 1984. 7–8.)

Ebben a szövegben az első mondat után több szórendi típus fordul elő többször:

alany (teljes főnév) + ige1 („Az emberek lóháton jártak”);
körülményjelölés2 + alany (teljes főnév) + ige („Esők évadán az utak feláztak”);
melléknév + ige + alany (teljes főnév) („Gyakori volt az eső”).

Az első mondat, illetve az azt megelőző (itt nem idézett) bekezdés, amely a legelső az egész könyvben, a szövegben új fogalomként nevez meg néhány jelenséget. Ilyen a földművelés, a termelés, a termés, valamint a szállítás fogalma. Ezek a fogalmak részben egymással összefüggve megnyitották a maguk figyelmi keretét, amelyekből valamennyi félig aktivált marad az ezt követő rövid mondatok során is. Ebben az információfolyamban az elvinni által megnyitott fogalmi tartományban válik hozzáférhetővé a 2. mondatban az utak, amely a saját fogalmi tartományában asszociálja az út minőségét, állapotát. Hasonlóképpen a megelőző mondatokban előhívott fogalmak (termelés, szállítás) fogalmi tartományában válik előhívhatóvá az emberek teljes főnév, amelynek saját fogalmi tartományában a lóháton jártak aktiválódik. E két mondat (a 2. és a 3.) mindegyike egy félig aktivált fogalom kifejezésével kezdődik, és azt követi a korábban nem aktivált, új információ. Sematikusan jelölve az egymásra következő funkcionális egységeket:

[megelőző aktivált fogalmak (itt földművelés, termelés, termés, szállítás)]

+ mondatkezdő kifejezés (félig aktivált fogalmat jelölő teljes főnév, alany, trajektor, topik szerepben; itt az utak, az emberek)

+ a tagmondat további része (ige + melléknév/teljes főnév, landmark szerepben)

Ezekben a mondatokban tehát a félig aktivált, topik státusú elem a mondat kezdő helyén áll, ezáltal referenciapont-funkciója egybeesik a mondatkezdő kifejezés fogalmi tartományt nyitó funkciójával, a kettő egybeesvén meghatározza a teljes mondat figyelmi keretét.

A b) típusú mondatban a sorrend megváltozik. Itt például a körülményjelölő határozó úgy kezd mondatot (a 4. mondatban), hogy saját fogalmi tartománya (valamely időszak kĳelölése révén) egy eseményt feltételez előzetesen, amelynek ezután elsőként a résztvevője neveződik meg, és azután maga az esemény, igével. Sematikusan jelölve az egymásra következő funkcionális egységeket:

[megelőző aktivált fogalmak (itt út, ember)]

+ mondatkezdő kifejezés (körülményjelölés, itt időtartamként, Esők évadán)

+ félig aktivált fogalmat jelölő teljes főnév (alany, trajektor, topik szerepben; itt az utak)

+ a tagmondat további része (eseményjelölő ige; itt a feláztak)

A b) típusú mondatban a topik nem mondatkezdő helyzetben áll, de megelőzi az igét. A c) típusú mondatban ismét más a helyzet: itt az állítmány nyit meg először egy fogalmi tartományt, ezt követi az alanyé, amely az egész mondatét meghatározza. Ennek sematikus leírása:

[megelőző aktivált fogalmak (itt felázás, sár)]

+ mondatkezdő kifejezés (ige + melléknév, landmark szerepben, itt

gyakori volt)

+ félig aktivált fogalmat jelölő teljes főnév (alany, trajektor, topik szerepben; itt az eső )

A szövegrészletben egy-egy topik viszonylag kis hatókörű, egy-egy rövid tagmondat fogalmi keretét határozza meg. Ezek a topikok különböző szórendi helyzeteket képesek elfoglalni. Az itt tárgyalt két szövegrészlet szórendi és vele összefüggő szemantikai szerkezeti jellemzőit más tapasztalatok alapján érdemes tesztelni. E tesztelés első, a módszertant is kereső változatának eredményei olvashatók alább, összesen 77 válaszadó adataiból.

A második szövegrészletről két kérdést kaptak a válaszadók. Az első kérdés a következő: Kérem, olvassa el a következő szövegrészletet (l. fentebb (16)-ot), és a kipontozott helyre („Az emberek lóháton jártak” mondat kipontozott helyére) illessze be a legjobban odaillő mondat sorszámát, a szöveg alatt megadott mondatváltozatok közül. Az eredmények százalékban olvashatók.

Az emberek lóháton jártak. 70%
Lóháton jártak az emberek. 30%

A 2) változat viszonylag magas aránya a mondatkezdés variálhatóságát jelzi, ezzel együtt a fogalmi tartomány váltásának a lehetőségét.

A második kérdés a következő volt: Kérem, olvassa el a következő szövegrészletet (a fenti (16) szöveget), és értékelje 1 (legkevésbé illik a szövegkörnyezetbe) — 5 (legjobban illik a szövegkörnyezetbe) pontig azt, hogy a szöveg alatt megadott mondatváltozatok közül a kipontozott helyre („Az emberek lóháton jártak” mondat kipontozott helyére) melyik a legjobban odaillő mondat. A pontszámot írja az 1) és 2) mondatváltozatok mellé. Az eredmények átlagban értelmezendők.

Az emberek lóháton jártak. Átlag: 4,02
Lóháton jártak az emberek. Átlag: 2,75

Mindkét változat válaszaiban a szélső értékek uralkodtak, a középső értékek kisebb számban fordultak elő. A válaszokból az derül ki, hogy a megkérdezettek döntően a félig aktivált alanyi, ágens szerepű főnevet találják a legmegfelelőbbnek mondatkezdő helyzetben, de egyáltalán nem zárják ki a másik sorrendet.

A harmadik szöveg egy televíziós film összefoglalója egy műsorújságból.

(17)

Népesség istentől, népesség embertől (Magyar dok.film. Rend. Xantus Gábor. 2004.) A legutóbbi romániai népszámlálási adatok statisztikája szerint az elmúlt tíz esztendőben a magyarság lélekszáma 200 ezerrel csökkent. A film alkotói több tájegységre kiterjedő demográfiai kérdéseket vizsgáltak a népességfogyás szemszögéből. A székelyföldi tömbmagyarság esetében a népességcsökkenés nem-csak statisztikailag érzékelhető [. . .]. (RTV részletes. 2006. 6. szám. Február 6–12. 9.)

Ebben a szövegben a cím már aktivál egy fogalmat (népesség). Ennek következtében a szöveg első mondatában a népszámlálási adatok statisztikája (önmagában is referenciapont-szerkezetű birtokos struktúra, vö. Langacker 1999a: 173–174, Tolcsvai Nagy 2005) mondatkezdő elemként megnyit egy fogalmi tartományt, amelyben megjelenik a magyarság lélekszáma, a lélekszám ∼ népesség félig aktiváltnak számító fogalmával. A mondat alanya a második főnévi kifejezés, amely szemantikailag közel áll a címbeli főnévi kifejezéshez, e szövegben szinonim viszonyban állnak. Ez a főnévi kifejezés (a magyarság lélekszáma) a mondat topikja.

A második mondatban A film alkotói az alany (ismét referencia-pont-szerkezetű birtokos struktúrában), amelyben a film félig aktivált, hozzáférhető fogalom (a zárójeles műfaji megjelölés, valamint a televízióműsorbeli előfordulás ezt a félig aktiváltságot lehetővé teszi). A film jelentésszerkezetének alkomponense az alkotó. Ugyanakkor ez a mondat eleji kifejezés olyan fogalmi tartományt nyit meg, amelyben újra könnyen hozzáférhetővé válik az első mondatbeli alany, teljes főnév, páciens + (mediális) ige szerkezetben (lélekszám + csökkent) kifejezett összetett fogalom, itt már összetett főnévként (népességfogyás), amely ténylegesen topik funkciójú, de nem alanyi szerepű, hanem a mondatvégi a népességfogyás szemszögéből határozói kifejezésben, valamint a kevésbé feltűnő demográfiai kérdés tárgyi kifejezésben szerepel.

A harmadik mondatban két fontos résztvevő van. Ezek közül a mondatkezdő székelyföldi tömbmagyarság mondatkezdő helyzetben meg-nyit egy tartományt, félig aktivált jellege révén (ez a korábbi említésű romániai és magyarság, valamint a tájegység révén jön létre). Azonban a teljes mondat figyelmi keretét, fogalmi tartományát a másik résztvevő megnevezése, a népességcsökkenés adja meg, mint ahogyan az egész szövegét is. Ez a fogalom teljesen aktivált, az előző mondatbeli népességfogyás révén.

A harmadik szövegben szintén azt lehet tapasztalni, hogy a diskurzuskeretben funkcionálisan értelmezett topik nem kötődik sem strukturális és szórendi, sem mondatrészi funkcióhoz, jóllehet a mondatkezdő és alanyi szerepre nagy a valószínűsége, mert így könnyebben tud az egész mondatra kiterjedő fogalmi tartományt megnyitni. Ebben a példában a topik (vagy a legfontosabb topik) hatóköre nem egy rövid mondatra terjed ki, hanem a teljes szövegre úgy, hogy a cím + három mondatnyi szöveg 2. mondatában kap főnévi megnevezést.

A harmadik szövegről is két kérdést kaptak a válaszadók. Az első kérdés a következő: Kérem, olvassa el a következő szövegrészletet (l. fentebb (17)-et), és a kipontozott helyre („A székelyföldi tömbmagyarság esetében a népességcsökkenés nemcsak statisztikailag érzékelhető” mondat kipontozott helyére) illessze be a legjobban odaillő mondat sorszámát, a szöveg alatt megadott mondatváltozatok közül. Az eredmények százalékban olvashatók.

A székelyföldi tömbmagyarság esetében a népességcsökkenés nemcsak statisztikailag érzékelhető. 30%
A népességcsökkenés a székelyföldi tömbmagyarság esetében nemcsak statisztikailag érzékelhető. 55%
Nemcsak statisztikailag érzékelhető a népességcsökkenés a székelyföldi tömbmagyarság esetében. 15%

A válaszadók jelentékeny számban (55 százalékban) azt a változatot választották, amely prototipikusnak mondható (elsősorban az alany mondatkezdő és figyelmi keretet nyitó helyzete miatt), ám amely nem szerepel a valós szövegben. A tényleges szövegbeli megoldást a válaszadóknak kevesebb mint harmada tartotta a leginkább odaillőnek.

A második kérdés itt is megegyezik az első szövegrészletre vonatkozóval: Kérem, olvassa el a következő szövegrészletet, és értékelje 1 (legkevésbé illik a szövegkörnyezetbe) — 5 (legjobban illik a szövegkörnyezetbe) pontig azt, hogy a szöveg alatt megadott mondatváltozatok közül a kipontozott helyre melyik a legjobban odaillő mondat. A pontszámot írja az 1), 2) és 3) mondatváltozatok mellé. Az eredmények átlagban értelmezendők.

A székelyföldi tömbmagyarság esetében a népességcsökkenés nem-csak statisztikailag érzékelhető. Átlag: 4,1
A népességcsökkenés a székelyföldi tömbmagyarság esetében nemcsak statisztikailag érzékelhető. Átlag: 3,84
Nemcsak statisztikailag érzékelhető a népességcsökkenés a székelyföldi tömbmagyarság esetében. Átlag: 2,03

Szembeötlő, hogy a válaszadók az 1) és 2) változatnak majdnem egyenlő átlagos értéket adtak. Ez a döntés harmonizál az első kérdésre adott válaszokkal (amelyek más adatközlőktől származnak, tehát a kétfajta kérdés megoszlott az adatközlők között, a két csoport a másik fajta kérdést nem ismerte). Mindkét változatban olyan kifejezést tartottak megfelelő mondatkezdésnek, amely kellő módon nyit meg egy figyelmi keretet a mondat további folytatásához.

1	Az elemzésekben a mondat profilját adó ige szerepel komponensszerkezetként, a magyar mondatbeli állítmány további szerkezeti összetevőinek az igéhez való viszonyát a jelen dolgozat nem vizsgálja.
2	A (tag)mondat mint jelenet valamely körülményének fogalmi alapú kifejezése, nem azonos a körülményhatározó fogalmával.