Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

5. Kitekintés

A topik és a szórend magyar nyelvbeli összefüggéseinek kognitív szemantikai leírása, és annak a szintaktikai szerkezetek leírására való kiterjesztése igen kiterjedt további empirikus, korpusz alapú kutatásokat és teszteléseket kíván. Különösen fontosnak tűnik a spontán beszélt nyelv elemzése, illetve a szövegtípusonkénti azonosságok és különbségek fel-derítése.

Ezek a kutatások—a szemantikai és szintaktikai szerkezetek megfelelési viszonyai alapján— lényegesen pontosabb és összetettebb képet adhatnak a (magyar) mondatok fajtáiról. A topikon és a szórenden kívül fontos tényezők még a következők:

A mondatfajták (kategorizálási szempontok: az ige típusa, például cselekvő, mediális, állapotige, a trajektor és a landmark viszonya, az erődinamika jellege);
szubjektivizáció;
az 1., 2. és 3. személyű szereplők közötti különbségek a fogalmi tartományok és a szórend viszonyában;
a teljes főnévi, a névmási és a zéró + inflexió formájú szereplőmegnevezések közötti azonosságok és különbségek;
a koreferenciális közelség, a szomszédság;
a figyelem irányulása a megelőző és rákövetkező (tag)mondatokban;
az intonációs és hangsúlyváltozatok;
a szövegtipológiai korlátok.