Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

6. Összefoglalás

A fenti elméleti és módszertani áttekintésből, továbbá az elemzett példákból az látható, hogy az S, V, O összetevők puszta kombinációi nem írják le a magyar szórend alapvető jellemzőit, továbbá hogy a topik nem értelmezhető formálisan mondatkeretben. A magyar mondat nem merev szórendű, így a szórendi helyzet nem tisztán grammatikai funkciókat fejez ki. A grammatikailag jellemezhető összetevők sorrendiségét össze-függésbe kell hozni más, szemantikai és pragmatikai jellemzőkkel. Ilyen a fontos entitásmegnevezések előzetes aktiváltságának mértéke, a megnevezések által megnyitott fogalmi tartományok jellege és hatóköre, a rugalmasság és annak megvalósulási formái, a kognitív ösvény(ek) megvalósulásai, továbbá a szomszédság, az egyes összetevők egymáshoz való sorrendi viszonyainak változatai, az egyes komplex összetevőkön belüli sorrendi viszonyok.

Másrészt látható, hogy a mondat nem pusztán statikus struktúra, mert időben egymásra következő műveleti feldolgozást kíván, és az e fel-dolgozásban megmutatkozó műveleti sémák, kognitív ösvények szerepet játszanak a mondat megértésében.

Harmadrészt látható, hogy a magyar nyelv az egyszerű mondat tekintetében a rugalmas szórendű nyelvek közé tartozik, de ennek a rugalmasságnak vannak határai, korlátai. Ezek a korlátok egyrészt kognitív jellegűek (ezek elsősorban tagmondatszint alatti nyelvi kifejezésekben, csoportokban érvényesülnek), másrészt pragmatikai, diskurzuseredetűek.

Mindezek alapján—a funkcionális kutatás mai állásánál—a következők feltételezhetők a magyar mondatról:

a Langacker által felsorolt kezdőpontok különböző együttállásokban rendeződnek el;
egy alapvető együttállás az ágens, a kezdő szó és az alany együttállása;
a magyarban vannak olyan együttállások, amelyekben a különböző kezdőpontok sorrendje hozzájárul a mondat értelméhez;
a mondat legfontosabb, legfeltűnőbb entitása a kiindulópont;
a mondatkezdő nyelvi egység is kiindulópont, fogalmi tartományt és figyelmi keretet nyit meg (ez a jellemző erősen független a mondatkezdő nyelvi elem szófaji és mondatrészi szerepétől);
a mondatkezdő nyelvi egység által megnyitott fogalmi tartomány nem föltétlenül marad érvényes a teljes (tag)mondatban, megmaradhat, de meg is változhat;
ha a mondatkezdő kiindulópont és fogalmi tartománya a mondatban megváltozik, a mondat műveleti feldolgozása során más lép e szerepkörbe (ez főképp akkor tűnik fontosnak, amikor nem topik áll mondatkezdő helyzetben).