Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2. Sémák

A használatalapú modellekre általában jellemző, hogy a nyelvtani struktúrát nem absztrakt szabályok rendszereként írják le, szabályok helyett sémákra hivatkoznak.1 A séma az azonos kategóriába tartozó lexikai elemek alakjára vonatkozó általánosítás. A sémák nem elemek kombinációjával hoznak létre alakokat, hanem a mentális lexikonban már létező alakok között teremtenek lexikális asszociációkat.2 A sémák tehát a mentális lexikonban tárolt alakokból kiinduló általánosítások (generalizációk), amelyek az egységek (pl. szavak) egy osztályát (illetve az osztály tagjait) írják le bizonyos (pl. fonológiai) tulajdonságok alapján; így értelemszerűen nincs az alapjukul szolgáló lexikai elemektől független létük, mivel nem szakadnak el azoktól a nyelvi elemektől, amelyek hordozzák őket. A sémák esetében (a szimbolikus szabályokkal ellentétben) nem érdektelen az, hogy hány elemre terjednek ki, részben ez határozza meg ugyanis a produktivitásukat, azaz azt, hogy milyen valószínűséggel alkalmazhatók új elemekre. A sémák az általánosság különböző fokán állhatnak, meghatározhatnak egészen kicsi osztályokat (pl. ilyen a szabálytalan igék egy osztálya) vagy nagyokat is (ilyen pl. egy szófaj).

A sémák két típusa különböztethető meg: forrásalapú (source-oriented) sémának nevezik azokat, amelyek egy alapalak – levezetett alak kapcsolatot reprezentálnak. Ilyen pl. az angolban a legtöbb ige jelen és múlt idejű alakja: wait ’vár’ – waited ’várt’. Ez az összefüggés (más elméleti keretben) leírható olyan szabályként is, amely megadja, hogy az egyik elem modifikációjával hogyan kapjuk meg a másikat. A kimenetalapú (product-oriented) sémák „levezetett” alakok kapcsolatai, mint pl. az angolban a következő múlt idejű igealakokra épülő séma: strung ’megkötött’ – stung ’szúrt’ – flung ’hajított’ – hung ’lógott’ stb. Ez utóbbi típusú sémák elemeire jellemző a családi hasonlóság: a sémák gyakran nem illeszkednek tökéletesen az osztály minden tagjára, hanem az osztály prototipikus tagjait írják le; az elemek tehát egy vagy több prototipikus tag köré rendeződnek.3

1	A séma fogalma a kognitív nyelvészetben is jelentős szerepet játszik, vö. Langacker (1987: 68) és passim; l. még Barlow–Kemmer (2000: ix).
2	„[. . .] a generalization about the shape of a lexical item of a certain category. Schemas are not used in generating forms by combination but rather are lexical associations among existing forms” (Bybee–Moder 1983: 255). Máshol: „non-process statements about stored items” (Bybee 2001a: 22).
3	Vö. Bybee (1995: 430). A prototípuselmélet más funkcionális modellekben is fontos szerepet játszik, l. pl. Langacker (1987), Lakoff (1987), Croft (2001) stb.