Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

11. Összegzés

A fentiekben Bybee főbb alapfogalmait és az általa létrehozott nyelvi modellt ismertettem röviden. Nem volt— nem is lehetett— célom munkásságának egészére akár csak utalni is. Így nagyobbrészt említetlenül maradtak fonológiai kutatásai, és nem került bele az ismertetésbe az általa végzett hatalmas mennyiségű kísérlet sem, amelyek pedig komoly alátámasztást jelentenek e nyelvi modellnek. Két további terület is csak igen érintőlegesen merült fel: a szintaxis és a szemantika.

A szintaxis nem tartozik Bybee kutatási területei közé, bár láthattuk, hogy két tanulmányban szintaktikai jelenségekre is kitért. Feltehető, hogy a modell további fontos vizsgálatokra ad lehetőséget a szintaxisban, ill. a szavak feletti egységek területén.

Feltűnőbb lehet azonban Bybee munkásságában a szemantikát érintő elemzések szinte teljes hiánya, mivel Bybee a lexikális hálózat elemei közötti legfontosabb kapcsolattípusként említi a szemantikai kapcsolatokat.1 Ennek ellenére a lehetséges szemantikai összefüggések és jelentőségük csupán rövid megjegyzésekben jelennek meg munkáiban, és számos fontos szemantikai kérdésről egyáltalán nem esik szó: így például a poliszémia és homonímia jelenségéről, a nem grammatikalizációs jelentésváltozás és a gyakoriság esetleges összefüggéseiről stb. Megítélésem szerint ahhoz, hogy Bybee modellje teljes legyen, érdemes, sőt, szükséges lenne valamilyen kidolgozott jelentéstani elméletet hozzáilleszteni. A legkézenfekvőbb jelölt a kognitív szemantika volna a két elméleti keretre jellemző nagy számú közös előfeltevés és elgondolás miatt.

Bybee modelljét érdemes megismerni, mivel alkalmas keretet kínál mind morfológiai és fonológiai problémák, valamint grammatikalizációs folyamatok leírására, mind a gyakorisággal összefüggő kutatások számára, amelyeket a nagy méretű korpuszok megjelenése új szintre emelhet. A modell a nyelv mentális reprezentációjának is plauzibilis magyarázatát kínálja, emellett számos továbbgondolási, fejlesztési lehetőséggel is szolgál, és új meglátásokkal kiegészítve a nyelvleírási területek mindegyikén jelentős kutatási keretté válhat. Csak remélni tudom, hogy a jövőben ez a keret és a hozzá kapcsolódó kutatási irányok egyre ismertebbé válnak és egyre nagyobb teret kapnak a magyar nyelvészetben is.