Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3. A nézőpont szerepe az idézési lehetőségek kialakításában

Az idézés kérdéskörének narratológiai kiindulópontú megközelítései az idézési módok csoportosításakor — inkább kimondva, mint kimondatlanul — a nézőpont szerveződésének tipikus lehetőségeiből indultak ki (l. pl. Chatman 1978, Cohn 1978, Genette 1980, Stanzel 1984, Cohan–Shires 1988, Short 1994). A nézőpont fogalma a funkcionális kognitív magyarázatokban szintén kulcsfogalomként szerepel. A megnyilatkozások feldolgozása során — azaz létrehozásuk és befogadásuk folyamatában—meghatározó szerepet játszik ugyanis az a pozíció, vagyis nézőpont (perspektíva), ahonnan az éppen aktuális megnyilatkozó a tapasztalatairól mások számára hozzáférhető világreprezentációt készít (l. Langacker 1987, 1991, Sanders–Spooren 1997, valamint vö. Tomasello 2002). E világreprezentáció többféle olyan kiindulópont alkalmazásával jön létre, amelyek együttes jelenléte, azaz kombinációja rajzolja ki a megnyilatkozás nézőpontszerkezetét. Sanders és Spooren (1997) a kiindulópontok három fajtáját különbözteti meg: a referenciális központot, a semleges kiindulópontot és a tudatosság szubjektumát (l. még erről Tolcsvai Nagy 2001: 125–127, Tátrai 2005).

A referenciális központ fogalma azt a tájékozódási (orientációs) kiindulópontot jelöli, amelyből a megnyilatkozás személyközi, valamint tér- és időviszonyai reprezentálódnak. A referenciális központot alapesetben a megnyilatkozó személye, illetve térbeli és időbeli elhelyezkedése jelöli ki, a megnyilatkozónak azonban lehetősége van arra, hogy e tájékozódási centrumot— részlegesen vagy akár teljesen— áthelyezze egy másik entitásra, főképpen egy más személyre.
A semleges kiindulópont fogalma az elemi jelenetek (események, cselekvések, történések, állapotok) reprezentálásához kapcsolódik: azt az entitást jelöli, akinek vagy amelynek a kiindulópontjából az adott elemi jelenet reprezentálódik, ahonnét az elemi mondat feldolgozódik. E kiindulópont abban az értelemben semleges, hogy nincs közvetlen köze a diskurzus fizikai világához, vagyis a beszédesemény személy-, tér- és időviszonyaihoz.
A tudatosság szubjektuma kiindulópontként azt a szubjektumot jelöli ki, aki felelősnek tartható a közöltek propozicionális tartalmáért és esetenként annak formájáért. A tudatosság szubjektumaként, akihez tehát az aktív tudatosság (az érzékelés, az akarat, a kogníció vagy a mondás) kötődik, alapesetben maga a megnyilatkozó jelenik meg. Hasonlóan azonban a referenciális központ működéséhez, a megnyilatkozó ezt a fajta kiindulópontot is áthelyezheti más szubjektumokra.

E kiindulópontok működésének természetesen központi jelentősége van a beágyazott diskurzusok vagy diskurzusrészletek megjelenítésében, vagyis az idézés nyelvi lehetőségeinek kialakításában. Amíg azonban a semleges kiindulópontnak elsősorban az elemi mondatok feldolgozásával összefüggésben, addig a referenciális központnak és a tudatosság szubjektumának elsősorban a megnyilatkozás egészét tekintve van meghatározó szerepe, mivel e két utóbbi kiindulópont érvényességi köre átfogja a megnyilatkozás egészét. Ennélfogva a semleges kiindulópont inkább az idézés szemantikai vizsgálatában kaphat kitüntetett szerepet, hiszen ott az egyes nyelvi egységek (köztük a mondatok) jelentésképzésben játszott szerepe áll az érdeklődés középpontjában. Ha viszont az idézést a kontextuális jelentésképzés problémájára összpontosító pragmatika keretében közelítjük meg, elsősorban a diskurzus körülményeihez szorosan kötődő, ezért nem semleges kiindulópont-fajtáknak, a referenciális központnak és a tudatosság szubjektumának a működése kerül inkább a figyelem középpontjába. Mivel az idézés pragmatikai kiindulópontú megközelítését tűztük ki célul, az alábbiakban először arra teszünk kísérletet, hogy az idézés tipikus módjainak jellemzését a referenciális központnak (3.1.) és a tudatosság szubjektumának (3.2.) a működésével összefüggésben végezzük el.1

1	Habár ebben a dolgozatban nem foglalkozunk a kérdéssel, érdemes megjegyezni, hogy e szempontok alkalmazása arra is lehetőséget ad, hogy a vizsgálatot kiterjesszük a tudati folyamatok visszaadási lehetőségeire.