Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2. A funkcionalista és formalista irányzatok a nyelvi változásokról és a grammatikalizációról1

A kérdéskört röviden áttekintve a következőt mondhatjuk: a legmarkánsabb eltérés a két tábor között a nyelvi változások helyére és okára adott magyarázatban figyelhető meg. A funkcionalista irányzatok képviselői szerint a nyelvi változásokat— így a grammatikalizációt is— nyelven kívüli tényezők motiválják, a nyelvváltozások helye maga a nyelvhasználat, vagyis felnőtt nyelvhasználók révén módosul a grammatika is (Traugott 2003; Hopper–Traugott 1993; Fischer–Rosenbach 2000: 12–13; ez a gondolat Hermann Paulnál is olvasható, vö. Ladányi 2005: 9). Ezzel szemben a formalista irányzatok a nyelvi változást a gyermeki nyelvelsajátításhoz kapcsolják: az anyanyelv megtanulása során következnek be azok a módosulások, amelyek közül a nagyobb változások a grammatika egyszerűsítését foglalják magukban (vö. Hopper–Traugott 1993: 204–221). Hallének a fonológiai változásokra vonatkozó vizsgálata szerint a felnőttek már nem képesek nagyobb változásokat előidézni a grammatikájukban, legfeljebb néhány új szabályt tudnak hozzáadni a meglévőkhöz. Ezek azonban nem egyszerűsítő szabályok, mint a nagyobb nyelvi változások esetében (Halle 1964, idézi Hopper–Traugott 1993: 205). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermekek némileg eltérő grammatikájú nyelvet sajátíthatnak el a szüleik(é)től, miközben az output (kvázi) azonos maradt. Ez csak úgy lehetséges, hogy egyazon grammatikai rendszer különböző szabályok révén is létrejöhet, a gyermekek szabályrendszere egy kicsit más lehet a szüleikéhez képest. Más szóval, mint Lightfoot (1991) véli, az eltérő generációk eltérő módon állíthatják be a paramétereket.

Ugyanez a grammatikalizációra vetítve azt jelenti, hogy ez a változástípus is az anyanyelv megtanulása során jelentkezik. A Roberts–Roussou szerzőpáros a grammatikalizációt lexikális fej funkcionális fejként történő újraelemzéseként határozta meg, amely szerkezeti egyszerűsödéssel jár, ez pedig igen előnyös a nyelvelsajátító készülék szempontjából (Roberts–Roussou 1999). Ezzel összefüggésben Robertsék Syntactic change: A minimalist approach to grammaticalization című könyvükben le is számoltak azzal a generatív elképzeléssel, hogy a nyelvi változások véletlenszerűek (és nem tendenciaszerűek) lennének, legalábbis véleményük szerint a grammatikalizációs folyamatok ezt mutatják (Roberts–Roussou 2003: 4). Vagyis az ismert megfogalmazás: „a nyelvi változás lényegében a lehetséges paraméterbeállítások terének véletlenszerű bejárása”2 többé már nem igaz (Battye–Roberts 1995, idézi Haspelmath 1996 — saját fordítás; vö. Roberts–Roussou uo.).3

Velük szemben Traugott a felnőttkorban bekövetkező változások egyikeként beszél a grammatikalizációról, és Slobint idézve hangsúlyozza, hogy a gyerekek felfedezik ugyan a grammatikai formák pragmatikai kiterjesztésének lehetőségét, de nem újítják meg őket. Ezek a kiterjesztések csak a felnőtt beszélők révén újulnak meg, mivel olyan komplex pragmatikai következtetésekről és diskurzusfunkciókról van szó, amelyekkel a gyerekek még nem bírhatnak, csak hosszan tartó fejlődési folyamaton keresztül sajátítják el őket (Slobin 1994: 130, idézi Traugott 2003: 626, ill. Hopper–Traugott 1993: 207–209). Ezért, ha teljesen nem zárja is ki a parametrikus újrabeállítást vagy a gyermeki nyelvelsajátítás szerepét a grammatikalizáció esetében, Traugott csekélynek tartja ezek szerepét a nyelvelsajátítás4 és a nyelvhasználat más aspektusaihoz képest.

A nyelvi változások, köztük a grammatikalizációs változások parametrikus változásként való elfogadását a funkcionalisták a grammatikalizáció graduális természete miatt is visszautasítják: „[A grammatikalizációs jelenségek] minimális lépésekben haladnak előre, nem hirtelen ugrásokkal vagy parametrikus változások révén, noha a felhalmozódott grammatikalizációs példák végső soron bizonyos esetekben ezekhez vagy legalább nagyobb kategóriaváltásokhoz vezethetnek”5 — véli Traugott (2003: 626, saját fordítás, vö. Hopper–Traugott 1993: 207).6

1	A funkcionalista–formalista ellentét tudományfilozófiai hátteréhez és egyéb vonatkozásaihoz lásd Dér (2004; 2005: 81–99).
2	Az eredetiben: „language change is essentially a random walk through the space of possible parameter settings”.
3	E felismerés ellenére úgy tapasztalom, hogy a generatív nyelvészek többsége a nyelvváltozásokat továbbra is véletlenszerűnek tételezi. Kérdés, hogy miért is van ez így.
4	Traugott nyelvelsajátításon gyermekkorban és felnőttkorban zajló folyamatot egyaránt ért (l. pragmatikai következtetések létrehozása és jelentésbe integrálása, elterjesztése), ezért beszél külön gyermeki nyelvelsajátításról (Traugott 2003: 626).
5	Az eredetiben: „[Grammaticalization phenomena] proceed by minimal steps, not abrupt leaps or parametric changes, though accumulated instances of grammaticalization might eventually in some cases lead to these, or at least to some major category changes.”
6	A holista kognitív irányzat képviselői szerint a metafora központi jelentőségű a grammatikalizációban, mások ezt azzal cáfolják, hogy csak a metonimikus változások lehetnek graduálisak, a metaforikusak ugrásszerűek. Heine–Claudi–Hünnemeyer szerint (1991: 48, 65–97) azonban mindkettő jellemző a grammatikalizációra. Egymást kiegészítve szükségszerűen jelen vannak ebben a változásban: az átmenet a tartalmas szavaktól a funkciószavakig makroszerkezeti szinten diszkrét metaforikus ugrásokként képzelhető el, mikroszerkezetét tekintve pedig folyamatos, metonimikus változásként.