Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


5.1. A konkrét példák bemutatása és revíziója

A leggyakrabban említett, degrammatikalizációsnak vélt eseteket szófaji alapon1 a következő típusokba sorolhatjuk:
  • viszonyszó (segédige/prepozíció/partikula/kötőszó/határozószó/ névmás/klitikum) > lexikális szófaj (főnév/melléknév/ige)
  • affixum > klitikum vagy affixum > lexikális szófaj (határozószó, melléknév)
  • inflexiós morféma > derivációs morféma2
1 A szófaji felosztás esetében a kategóriaváltások szemléletesen megmutatkoznak. Nem foglalkozom behatóan annak értékelésével, hogy miért éppen ezek (a) szófajok és miért így szerepelnek a nemzetközi szakirodalomban a grammatikai elemek között, tehát azzal, hogy például a határozószó vagy a névmás miért viszonyszóként, grammatikai elemként jelenik meg a munkák többségében (de nem mindenhol, ezt tükrözik a fentiek is, és ezért szerepel a határozószó két helyen is!). Ez a kérdés természetesen igen fontos, de részletes kibontása meghaladná e munka kereteit (a szófajiságról l. még D. Mátai 2004).
2 Vö. Newmeyer felosztásával (1998: 263–275; 2001: 206–213):
  • inflexiós affixum > derivációs affixum
  • inflexikós affixum > klitikum
  • inflexiós affixum > szó
  • derivációs affixum > szó
  • klitikum > szó
  • funkcionális kategória > lexikális kategória (és névmás > főnév) alárendelés > mellérendelés

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave