A legérdekesebb és talán a legígéretesebbnek is nevezhető degrammatikalizációs példa a szakirodalomban a Burridge (1998) lejegyezte wotte modális segédige teljes értékű lexikális igévé válása (idézi Norde 2001: 239, valamint Traugott 2001: 12). A wotte eredetileg a welle ’akar’ jelentésű lexikális ige múlt idejű wette alakjának mély hangrendű változata volt, majd modális funkciót kapott (fejlődése eddig analóg volt az angol would-éval). A wotte ezután autonóm igévé vált, kiszorítva a win-sche ’kíván, akar’ igét a használatból, felvéve az ’akar, kíván’ jelentést. Burridge beszámolója szerint ezt a degrammatikalizációt nyelven kívüli tényezők okozták: a pennsylvaniai német nyelvváltozat beszélői mélyen vallásos emberek, akik akaratukat Isten akarata alá vetik, ezért saját vágyaik közvetlen kifejezését kerülik. A wotte alaknak sokkal udvariasabb, eufemisztikusabb a jelentése, bár ugyancsak a vágyak, az akarat kifejezésére szolgál. Traugott a példa tárgyalásakor megemlíti, hogy a forma túlzott használatát annak szociális vagy stilisztikai értéke indokolja, s így egyfajta hiperkorrekciónak tekinthető. A probléma ezzel az, hogy a hiperkorrekt alakokat agrammatikusnak is tarthatjuk, ha esetükben a nyelvi bizonytalanság előidézte grammatikai hibákról van szó. Hogyan lehetne egy hiperkorrekt alak degrammatikalizáció (vagy bármilyen más, szabályosnak tartott nyelvváltozás) eredménye?1 Ha azonban nem is tekintjük hiperkorrektnek a wotte-t, akkor is felmerül a kérdés, hogy biztosan degrammatikalizáció zajlott-e le, történt-e valójában visszafelé haladás a grammatikalizációs kontinuumon. A wotte módosulása ugyanis analógnak látszik az angol dare ’mer, merészel’ megváltozásával. Haspelmath szerint a dare esetében nem féllexikális ige > segédige > lexikális ige folyamat zajlott le (ez valóban degrammatikalizáció lenne), mivel az eredeti lexikális ige nem tűnt el a nyelvből, hanem mindvégig jelen volt, tehát nem is alakulhatott ki újból. Haspelmath a fenti jelenséget retrakciónak tartja, s nem a grammatikalitási kontinuumon visszafelé zajló expanziónak (részletesen l. később). Ennek ellenére ez a példa igen figyelemreméltó, de mindenképpen kivételesnek tartható, mivel a segédigék tömeges főigévé válása (ellentétben a fordítottjával) egyáltalán nem jellemző.