Gyakran emlegetett példa a német zig szuffixum határozószóvá, ill. melléknévvé válása (Norde 2001: 235–236; Lehmann 2005: 16–17; Haspelmath 2004: 31; Newmeyer 1998: 270). Az elem a vierzig ’negyven’, fünfzig ’ötven’ stb. alakokban szereplő szuffixumból ered. A modern német kollokviális változatában a zig a ’sok, számtalan’ tartalmat hordozza, például: Das habe ich dir schon zig mal gesagt. ’Ezt már számtalanszor/sok alkalommal elmondtam neked’. Megjegyezzük, hogy eleve szerencsésebb lett volna olyan példát keresni, amelyben a zig önállóan, és nem a mal mellett jelenik meg, például: Zig Infos zu allen Themen ’Számtalan információ minden témában’. Lehmann az előbbi példa (zig mal) felülvizsgálatakor arra jut, hogy a csak a mai német nyelvből származó szinkronikus adatok nem alkalmasak a degrammatikalizáció bizonyítására (ezt és a továbbiakat l. Lehmann i. m.: 16–17). Olyan történeti stádiumot kellene találnunk, amelyben a -zig létezett, de a zig nem (vö. Haspelmath i. m.: 33–34). A probléma azonban az, hogy egy elem nemlétezése valójában csak akkor lenne kimutatható, ha kimerítő dokumentációink lennének az egyes stádiumokról—ez azonban nem áll fenn. A zig önálló alakként már jóval korábban is létezhetett, és nem szükségszerűen a -zig volt a forrása. A -zig szuffixum az előgermán *tigus, protogermán *teguz főnévre megy vissza, melynek jelentése ’tizes egység, évtized’ volt. Ez egyes számnevekhez kapcsolódva szuffixummá vált, a tíz többszöröseit jelentette. Elképzelhető, véli Lehmann, hogy a zig és -zig is a korábbi névszót folytatta. Ez a p o l i m o r f i z m u s jellemző a grammatikalizációra: az elem kettéválik, s a régebbi forma nem szükségszerűen hal ki, hanem együtt létezik a későbbi alakkal. Ez a holland tig azonos funkcióját is jól magyarázhatja, de független változás is elképzelhető a két nyelvben. Lehmann „az önálló szó élt tovább” megoldásával szemben Martin Haspelmath elvonásnak (back-formation) tartja a zig-et, akárcsak a teens (vö. sixteen, seventeen stb.) alakot (Haspelmath 2004: 31). Az elvonásnak vannak olyan esetei, amelyeket újraelemzés nélkül nem lehet értelmezni. Ilyen pl. a burger is: hamburg + er > ham + burger > burger. Ezzel szemben pl. az izmus elvonását nem előzi meg ilyen típusú újraelemzés.