A testtel, a téri orientációval kapcsolatos tapasztalatok általánosításával, ill. sematizációjával létrejött fogalmi struktúrák jelentéseiben megőrződik az eredeti szemantikai tartalom (vagy annak egy része), s ez metaforizáció útján hozzáférhetővé válik az elmében más, adott esetben absztraktabb helyzet, tárgy, esemény leírásakor, megnevezésekor. A metaforizáció és a metafora ebben az elméleti keretben nem stilisztikai kifejezés, hanem egy információbefogadási metódus, ahol egy dolgot egy másik dolog mintájára tapasztalunk meg és dolgozunk fel. A holista kognitív szemantika szerint tehát információszerzésünk alapja a tapasztalat, a világról alkotott benyomások, amelyek képi sémákban tárolódnak (Lakoff–Johnson 1980). A metaforizáció eredményeképpen ún. fogalmi metaforák jönnek létre, melyek mindig két konceptuális tartományt kapcsolnak össze: egy konkrét, megtapasztalható dolog mentális tartományát (forrástartomány) és egy absztrakt, nehezen megfogható dologét (céltartomány). E két konceptuális tartomány összekapcsolásának a lényege, hogy az absztrakt céltartományt a konkrét, tapasztalati úton is érzékelhető, ismertnek feltételezett forrástartomány segítségével értelmezzük. Metaforizáció esetén két különböző konceptuális tartomány (forrás- és céltartomány) között jön létre kapcsolat, míg a metonimizáció egyetlen konceptuális tartományon belül hoz létre kapcsolatot. A tartományok közötti határ elmosódottsága miatt azonban előfordulhat olyan eset is, amikor a metafora és a metonímia együttesen (metaftonímia) jelenik meg (Goossens et al. 1995). A metaftonimizáció speciális „keveréke” a metaforizációnak és a metonimizációnak, mely kétféle módon jöhet létre: vagy egy új metaforikus kapcsolat épül ki egyetlen konceptuális tartományon belül, vagy több konceptuális tartomány érintett ugyan a változásban, de új kapcsolat nem alakul közöttük, csupán a már meglévőek emelődnek ki egyetlen kereten belül.

A nyelvtudás és ezen keresztül a jelentés kiemelt szerepű a holista kognitív szemantikában, hiszen ebben a felfogásban (tekintettel a tapasztalaton alapuló percepcióra és interpretációra) a jelentés számos információt szolgáltathat a világról, a jelentés keletkezésének aktuális idejében zajló világbeli változásokról vagy az aktuális korszak nyelvhasználatáról. Ez a keret tehát (ahogyan a korábbiakban is utaltam rá) a jelentésváltozás nyelvhasználati vetületére, ill. a nyelvhasználók tapasztalataiban bekövetkezett változásokra irányítja a figyelmet. Jelen tanulmány célja, hogy bepillantást nyújtson a kognitív szemantika mód szereinek alkalmazási folyamatába egy fontos nyelvtörténeti témán, a lexikai jelentésváltozások okainak feltárásán keresztül. A dolgozatban a szójelentés-változásokat kognitív szemantikai szempontból mutatom be: elsőként a szótörténeti elemzések rendszertani és kognitív szemantikai nézőpontjának különbségeit, majd fő témaként a lexikai jelentésváltozásokat generáló okok kognitív szemantikai csoportosítását.