Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2. Különbségek a szótörténeti elemzések nézőpontjában: a rendszertani szemlélet és a holista kognitív szemantika

A hagyományos történeti nyelvtanok legtöbbször megelégszenek az okok két csoportra való felosztásával, előtérbe állítva a változást kiváltó effektusok származási vagy működési helyét: megkülönböztetnek nyelven kívüli (társadalmi, gazdasági, gondolkodásbeli) okokat és nyelven belüli okokat (szavak egymásra hatása a rendszeren belül) (vö. Bárczi–Benkő–Berrár 1967).

Eugenio Coseriu (1958), megpróbálván válaszolni arra a kérdésre, hogy miért újítanak a nyelvhasználók, a spanyol nyelvre fókuszálva felosztásában három csoportra bontja az okokat. Elkülöníti a külső okokat, amelyek általános motivációkat jelentenek, és elsősorban a beszélők expresszivitásra törekvő attitűdjéből fakadnak; a belső okokat, amelyek a nyelvi változás jellegéből származó tényezők; valamint egyéb speciális okokat, amelyek egyéntől, konkrét nyelvi szituációtól függenek.

Újabb, ám a fenti keretben mozgó leírást kínál a Magyar nyelvtörténet Szójelentés-történet c. fejezete (Pusztai 2003), melyben három okcsoport található. A fejezet megkülönböztet külső, belső és egyéb eseményekre visszavezethető okokat; ez utóbbi már olyan nyelvhasználatbeli jelenségeket is figyelembe vesz, mint a tabu vagy a hatáskeltés. Azonban az okok mögött húzódó valódi nyelvhasználati változásokra és motivációkra legtöbbször nem talál válaszokat: „A szavak alakja sok esetben többé-kevésbé rögzíti, megőrzi azt az indítékot, azt a motivációt, amely egy-egy lexéma megalkotására vagy megteremtésére hatott; számos esetben azonban homályban hagyja, magába rejti vagy nélkülözi” (Pusztai 2003: 857).

A homályos eredetnek, a kideríthetetlenségnek az oka elsősorban a rendszerbeli okok megtalálásának lehetetlenségéből adódik. A fenti elmélet képviselői hangtani, alaktani, hagyományos szemantikai ismérvek mentén próbálnak mozogni, ez azonban csak kevés példánál (ott is elsősorban az összetett, ill. képzett szavaknál) lehetséges. A holista kognitív szemantika azért lehet sikeresebb az ilyen kérdések megválaszolásában, mert a jelentést tapasztalati alapú információként és nem csupán rendszertani fogalomként kezeli. A következő példa a két nézőpont különbségeinek és a két megközelítésmód módszereinek szemléltetésére szolgál az áld és az átkoz igék kapcsán, melyek ellentétes jelentésük ellenére a jelenlegi rendszertani álláspont szerint ugyanannak a szónak a származékai.