Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2.1. áld – átkoz

Az antonim jelentésfejlődéséről ismertté vált áld – átkoz szópár esetében a rendszertani megközelítés csupán a jelentésváltozás rendszerbeli folyamatának leírására szorítkozik: „Az átkoz eredetileg *áld-koz. Az áld korábbi jelentése pedig: ’áldozik, valamely felső hatalomnak (jó istennek vagy gonosz szellemnek) ajánl fel valamit vagy valakit’. Az alapszó aztán a ’jó istennek ajánl’ > ’jót kíván’ irányban fejlődött, a származékszó pedig éppen ellenkezőleg a ’rossz szellemnek ajánl’ > ’rosszat kíván’ irányban. Így lett a rokon jelentésű áld és átkoz egymás antonimájává. . . ” (Bárczi–Benkő–Berrár 1967: 257). Mivel ez a magyarázat a jelentésváltozás nyelvhasználati okainak feltárásához nem ad elegendő támpontot, célszerű a kognitív szemantika eredményeit is bevonva megvizsgálni a fenti szavak eredetét.