Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2.1.2. átkoz

Az átkoz ige áld igéből való származtatása szintén kérdéses. Míg a TESz. határozottan állást foglal e mellett a megoldás mellett (Benkő (szerk.) 1984: 194), addig Zaicz Gábor etimológiája (2006: 42) óvatosabb, és bizonytalan eredetű szóként írja le, melynél csupán lehetséges eredetként vetődik fel az áld szóból való származtatás. A TESz. az átkoz igét származékszóként jellemzi, mely az áld igéből keletkezett -koz gyakorító képzővel (Benkő (szerk.) 1984: 194), tekintettel azonban az áld ige ad igéből való esetleges származtatására lehetőségére, érdemes megvizsgálni itt is ezt a lehetőséget:

A -koz/-köz/-kod(ik)/-köd(ik) képző nem csupán gyakorításra szolgált, hanem visszaható, ill. kölcsönös cselekvések kifejezésére is, mint pl. fésül – fésülködik (saját magát fésüli), ver – verekedik (’ő is kap a verésből a másik által’).1 A visszaható jelentésű képző nemcsak fizikai síkon megvalósuló cselekvéseket jelölhet, hanem szellemi, lelki téren lezajló eseményeket is: pl. akar – akaró(d)zik, von – vonakodik. Ezek sajátossága, hogy a visszaható képző hatására az alapigéhez képest akár ellentétes értelművé is válhat a képzett ige jelentése:

1. táblázat. Az akar – akaró(d)zik igék jelentése

Ige	akar	akaró(d)zik
Jelentés	’határozottan szeretné, szándékában áll’	’bizonytalan a szándékában, valójában nem akarja, csak a kényszerítő körülmények miatt nem állt még el a dolog végrehajtásától’

Az ellentétes értelemhez metaforikus jelentés is társulhat:

2. táblázat. A kér – kérked(ik) igék jelentése

Ige	kér	kérked(ik)
Jelentés	’(tiszteletteljesen) folyamodik valakihez’	’(előzetes megkeresés/felkérés nélkül) hivalkodik’

3. táblázat. Az őriz – őrizkedik igék jelentése

Ige	őriz	őrizkedik
Jelentés	’véd, nem mozdul el vmi mellől’	’védi magá, távolságot tart vmitől’

A fentiek alapján nem zárható ki, hogy az ad igéből létrehozott ád + -koz alakulat a fenti példákhoz hasonlóan ellentétes értelmű jelentést eredményezett, azaz az adás helyett a vesztés és a hiány emelődött ki a képző hatására. Ezt alátámasztják a TESz. adatai is, melyeknél a jelentések közös pontja a vesztés mozzanata, azaz amikor jó hiányában rosszat kívánnak valakinek:

’az elkárhoztatás, a mennybe való kerülés lehetőségének e l v e s z í té s e’ (1372);
’a kiközösítés, a közösségbe való tartozás e l v e s z té s e’ (1456).

A hangtani változás egyszerűen követhető az ad igéből való eredeztetés esetén, hiszen a szótő -d hangja az őt követő -k hanghoz zöngésség tekintetében részlegesen hasonulhatott, s ezt a kiejtésbeli igazodást a későbbiekben a helyesírás is követhette: ád-koz [átkoz] > átkoz.