A kiterjesztett endonasalis reszekciók indikációjának legfőbb korlátja az eltávolított szöveti defektus (koponyaalapi csont, dura, lágy részek) rekonstrukciójának lehetősége. A koponyaalap helyreállításának célja a koponyaüreg és a sinonasalis tractus elválasztása, a neurovascularis képletek megóvása, a posztoperatív liquorfistula megelőzése, az aszcendáló intracranialis fertőzések (meningitis, abscessus) és a pneumoencephalus kivédése. A kis liquorfistulák 95%-os hatékonysággal zárhatók szabadgraft-technikával (umbilicalis zsír, temporalis fascia vagy fascia lata, csont vagy porc az orrkagylókból vagy a septum nasiból). A szintetikus anyagok közül a Gore-Tex, porózus polietilén lemez vagy hidroxiapatit mint csontpótló használatos. Mindezek rögzítéséhez, tömítéséhez szövetragasztó is alkalmazható. Nagy és komplex defektusok zárásához multilayer (többrétegű) technika szükséges. A belső két réteg általában a defektust legalább egyharmaddal meghaladó méretű fascia lata, amelyet az underlay (a dura és a koponyaalapi csont határa) és az overlay (a csont és a mucosa határa) közé helyezünk be, harmadik rétegként pedig az orrüreg felől érnyeles lebennyel (Haddad-lebeny, alsó vagy középső kagyló lebenye, temporoparietalis lebeny, transfrontalis-galeopericranialis lebeny, Oliver palatális lebeny) fedjük, szövetragasztóval tömítjük, és néhány napig alátámasztjuk orrtamponnal (jodoformos géz vagy Merocel). Az orrtampon használatát számos centrumban már nem tartják szükségesnek. Az intracranialis liqouornyomást átmenetileg (5–7 nap) lumbalis drén használatával csökkentjük.