Az aneurizmák prevalenciája kórboncolási adatok szerint közel 2%. Elsősorban a Willis-kör ereinek elágazódásaiban alakulnak ki, 85–95%-uk a Willis-kör elülső rendszerén, az a. carotis internán vagy ágain (31%: a. cerebri anterior–a. communicans anterior, 30–37%: a. carotis interna, a. communicans posterior szöglet, 20–24%: a. cerebri media), 5–10%-uk pedig a vertebrobasilaris rendszer erein. Multiplex aneurizmákkal a betegek 10–15%-ában találkozunk. Az aneurizmák kialakulásában az érfal izomrétegének elégtelensége vagy hiánya, illetve ritkább esetekben traumás tényező is szerepet játszhat. A kockázati tényezők között kiemelt jelentőséggel bír a hypertensio, a dohányzás, az oralis fogamzásgátló, a terhesség–gyermekágy ideje. A nem vérzett aneurizmák rupturájának valószínűsége elhelyezkedéstől, mérettől függően 0,5–6% évente. A subarachnoidealis vérzés összesített előfordulása 10–13/100 000 lakos/év (Magyarországon 8,3/100 000 lakos/év). A subarachnoidealis vérzés igen súlyos lefolyású, a betegek 15%-a a helyszínen vagy a kórházi ellátás előtt meghal, a kórházba szállítás után, az első 3 nap során pedig a halálozás további 18–20%. Az első hónapban az összesített mortalitás közel 50%-os. A vérzést túlélő, de aneurizmaellátás nélküli betegek rerupturájának veszélye az első két hétben 15–20%-os. Az aneurizmaellátás mellett is kialakuló vasospasmus mortalitása 7%, és az esetek további 7%-ában okoz súlyos maradandó neurológiai deficitet. A vérzést túlélők kb. 30%-ában marad vissza súlyos maradványtünet. Az újravérzés valószínűsége az első napon 4%, majd az első két hétben naponta 1,5%, az első félévben összesen 50%, majd évente az aneurizma méretétől és elhelyezkedésétől függően kb. 3%.