A klinikai képet általában a progresszív gócjelek, az erősödő fejfájás és az esetlegesen megjelenő epilepsziás rohamok uralják. Az idegrendszeri góctünet a leggyakrabban a fokozódó paresis (68%). A lokalizáció alapján nagyon színes neurológiai panaszkör és tünettan jelenhet meg az egyes lebenyek corticalis érintettségétől függően. A fejfájás (54%) rendszerint különbözik minden korábbi fejfájásos panasztól: reggel általában rosszabb, és a köhögés, erőfeszítés, hajolás csak növeli. Gyakori jelenség, hogy hányingerrel vagy hányással társul. Maga a fejfájás az emelkedett intracranialis nyomás jele lehet, de nem minden esetben: a tumor okozta térfoglaló hatás vagy hydrocephalus mellett a vérerek, a dura vagy a periosteum kompressziója is fejfájást idéz elő. Az epilepsziás rosszullétek (26%) jellegzetesen a beteg életének első görcsrohamaként jelentkeznek. Típusos a lokalizációhoz köthető fokális indulás, amely generalizált rosszullétbe is torkollhat. Különösen epileptogén a temporalis és a frontalis lebeny. Tumoros eredetű epilepsziás rosszullétre utal a rohamok után elhúzódó tenebrositas és a csak lassan rendeződő átmeneti gócjelek is. A provokáló körülmények hiánya ellenére is ismétlődő epilepsziás rosszullétek esetén mindenképpen kizárandó a központi idegrendszeri daganat.