A mesterséges radionuklidok kutatását Hevesy a kálium és a ritkaföldfémek aktiválásával kezdte. A ritkaföldfémekből neutronok hatására keletkező radioaktív izotópok tulajdonságait vizsgálta. Azt is sikerült igazolnia, hogy a kálium radioaktivitásáért a 40-es káliumizotóp felelős.257 Ennek a kérdésnek a megválaszolásával már foglalkozott egy ideje, de korábban nem kapott egyértelmű eredményt. A Hevesy által elkülönített káliumizotópok atomtömegét először Otto Hönigschmid határozta meg. Az ő eredményei alapján a 41-es káliumizotóp lett volna radioaktív. Hevesy még egyszer elvégeztette a méréseket a Harvardon tanító amerikai Gregory Baxterrel, akivel az angliai Harwellben találkozott. Baxter eredményei arra utaltak, hogy a radioaktivitás forrása az akkor még ismeretlen 40-es káliumizotóp. Ezt igazolták Aston vizsgálatai is. Aston idős ásványokban, amelyek sok káliumot tartalmaztak, kalciumot azonban nem, nem tudott kimutatni 41-es kalciumizotópot. Ha a K-41 lett volna a kálium radioaktív izotópja, stabil Ca-41 kalciumizotóppá kellett volna bomlania, és minden káliumtartalmú, idős ásványban jelen kellett volna lennie. Ma már tudjuk, hogy a Ca-41 radioaktív, és stabil K-41 izotóppá alakul. Amikor káliumot sugárzott be neutronokkal, Fermi is kimutatott egy rövid életű radioaktív káliumizotópot. Hevesy ugyanezt az izotópot találta meg szkandium besugárzása során, illetve Hilde Levivel kalcium besugárzásakor: K-42 káliumizotópként azonosították.