1986-ban jelent meg James Clifford és George E. Marcus szerkesztésében a Writing Culture című tanulmánygyűjtemény (Clifford–Marcus, 1986), amely óriási vitákat kavart a diszciplínán belül. Tette ezt elsősorban azzal az alapállással, amely megkérdőjelezte az antropológiai kutatásmódszertan messzemutató lehetőségeit, illetve a nyugati kutatók által írt etnográfiák hitelességét. Clifford máshol (2001) felvetette a kérdést, hogy vajon Malinowski terepmunkáján mi is történt valójában? Vajon Malinowski, aki megvetette a résztvevő megfigyelés alapjait és lefektette módszertani szabályait, „lejött a teraszról”, és egy trobriandi falu közepén a főnök kunyhója mellett felállította a sátrát, vajon tényleg megfigyelőként tudott jelen lenni? Vagy esetleg éppen ő volt az, akit megfigyeltek? S vajon a lokalizált vizsgálatot, a behatárolt helyszínt, az ott tapasztaltakat mennyiben azonosíthatjuk magával a kultúrával? Vajon nem mond-e ellent a holisztikus szemléletmódnak az a felfogás, amely a hagyományos etnográfia esetében marginalizálja a terepet azzal, hogy kiszakítja egy regionális, országos, globális viszonyrendszerből, és nem veszi figyelembe a „kultúra” külső kapcsolatait és helyváltoztatásait? Ahogy James Boon is írja: „amit balinéz kultúrának hívnak, sokszerzős kitalálás, történelmi alakulat, amit bevezettek, politikai konstrukció, elmozduló paradoxon, folytonos fordítás, embléma, márkajelzés, a szembeálló identitások nem-konszenzuális egyeztetése és még sok minden más” (Boon, 1990, idézi Clifford, 2001).