Az antropológia és a szociológia – mint arról már korábban szó esett – nagyon sok szállal kapcsolódik egymáshoz. Sokáig – főként Európában – nem is igen lehetett a határvonalat meghúzni a két tudományterület között, ám a 20. század fordulóján lassan elszakadtak egymástól. Ebben óriási szerepe volt Émile Durkheimnek, aki az egyszerű és összetett társadalmak vizsgálata és összehasonlítása során etnográfiai adatokat is felhasznált, s tudományszervező tevékenysége folytán letette az önálló francia szociológia alapjait; illetve unokaöccsének és munkatársának, Marcel Maussnak, akit a francia etnológia atyjaként emlegetnek. Az európai antropológia kezdeteiről általában is elmondható, hogy erősen szociológiai irányultságú, amely alapvetően a társadalmi csoportokkal és azok kapcsolataival, illetve a társadalmi élet törvényszerűségeivel foglalkozik. A francia antropológia saját diszciplínájának megjelölésére rendszerint az etnológia kifejezést használja. A korai időszakban jellemzően a francia etnológusok is Európán kívüli területek népeivel foglalkoztak, akárcsak az evolucionisták vagy a diffúzionisták, ám ők is éppen olyan „karosszék antropológusok” voltak, mint amazok. Valódi terepmunkán alapuló kutatásokról csak az 1930-as évektől kezdve beszélhetünk – Claude Lévi-Strauss már ebbe az áramlatba tartozott. Kezdjük azonban az elején!