Kisdi Barbara

A kulturális antropológia története, elméletei és módszerei


Francia etnológia

Az antropológia és a szociológia – mint arról már korábban szó esett – nagyon sok szállal kapcsolódik egymáshoz. Sokáig – főként Európában – nem is igen lehetett a határvonalat meghúzni a két tudományterület között, ám a 20. század fordulóján lassan elszakadtak egymástól. Ebben óriási szerepe volt Émile Durkheimnek, aki az egyszerű és összetett társadalmak vizsgálata és összehasonlítása során etnográfiai adatokat is felhasznált, s tudományszervező tevékenysége folytán letette az önálló francia szociológia alapjait; illetve unokaöccsének és munkatársának, Marcel Maussnak, akit a francia etnológia atyjaként emlegetnek. Az európai antropológia kezdeteiről általában is elmondható, hogy erősen szociológiai irányultságú, amely alapvetően a társadalmi csoportokkal és azok kapcsolataival, illetve a társadalmi élet törvényszerűségeivel foglalkozik. A francia antropológia saját diszciplínájának megjelölésére rendszerint az etnológia kifejezést használja. A korai időszakban jellemzően a francia etnológusok is Európán kívüli területek népeivel foglalkoztak, akárcsak az evolucionisták vagy a diffúzionisták, ám ők is éppen olyan „karosszék antropológusok” voltak, mint amazok. Valódi terepmunkán alapuló kutatásokról csak az 1930-as évektől kezdve beszélhetünk – Claude Lévi-Strauss már ebbe az áramlatba tartozott. Kezdjük azonban az elején!

A kulturális antropológia története, elméletei és módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 257 5

A jegyzet abból a tapasztalatból született, hogy – noha számos kitűnő és hasznos könyvre és publikációra támaszkodhatunk – nincsen olyan összefoglaló írásmű, amely a kulturális antropológia történetét, elméleteit és alapvető módszertanát magyar nyelven teszi közzé. Sokkal gyakoribbak az olyan tematikájú könyvek, amelyek az antropológiai kutatás jellemző területein haladnak végig (mint Hollós Marida [1995] vagy Thomas H. Eriksen [2009] könyve), illetve van olyan (mint Paul Bohannan és Mark Glazer Mérföldkövek a kulturális antropológiában [1997] című kötete), amely neves antropológusok több híres művéből közöl szemelvényeket. Ezek a könyvek nagy segítséget nyújtanak az antropológia megértésében, jelen jegyzet is erősen támaszkodik rájuk, de a nem antropológia szakos hallgatóknak túlontúl szerteágazónak (és talán túlságosan nagy falatnak) bizonyultak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jegyzet nem antropológia szakos hallgatók számára készült, hanem olyan bölcsészek és társadalomkutatók részére, akik a kulturális antropológiát abból a célból hallgatják, hogy szemléletmódjukat szélesítsék, az ember „kreatív sokszínűségét” (Leach, 1996: 149) megismerjék.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kisdi-a-kulturalis-antropologia-tortenete-elmeletei-es-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave