A Kusán Birodalom gyengülésével India északi vidékein, főként a Gangesz-síkságon kisebb államok alakultak. Közülük az egyik, amelynek eredete nem tisztázott, viszonylagos jelentőségre tett szert, és hatalma egyre nagyobb területekre terjedt ki. Amikor Kr. u. 319-ben (esetleg 320-ban) I. Csandra Gupta trónra lépett, hatalma már kiterjedt a régi Magadhára és Benáreszre is. 335 körül fia, Szamudra Gupta követte a trónon – róla hosszú dicshimnuszt véstek Asóka egyik oszlopára (amely ma Alláhábádban található). Más források viszont arra utalnak, hogy a trónutódlást bonyodalmak kísérték. Mindenesetre már az első ismert Gupta uralkodók idejéből fennmaradtak pénzérmék, amelyek segítségével eligazodhatunk történetükben. A Gupták hamarosan erőszakos területszerzésbe fogtak. Háborút viseltek számos kisebb fejedelemség ellen, míg Észak-India nagy részét – még a mai Rádzsaszthán területét is – uralmuk alá hajtották. Terjeszkedtek a Dekkánon is, és egy felirat tanúsága szerint India középső részének tizennyolc erdei királyságát hódoltatták meg. Adót fizettek India keleti részének és Nepálnak az uralkodói is. Hatalmukat és a megszerzett területeket a Gupták dinasztikus házasságokkal erősítették meg: olyan királyságok uralkodócsaládjaival házasodtak, amely államokat nem sikerült meghódítaniuk, vagy meg sem próbálták, tekintettel azok erejére. A Gupta-dinasztiának a Maurja-kor óta példátlanul nagy területet sikerült hatalma alá vonnia, de meg sem közelítették a nagy elődöt. Szamudra Gupta (Kr. u. 335–376) hódításainak megszilárdítása érdekében bemutatta az ősi lóáldozatot, az asvamédhát, amelynek bevallott célja a területszerzés és a hatalom megerősítése volt. Hódításait azonban csak a fia tudta megszilárdítani.