A szűkebb értelemben vett félszigeti India kimaradt az északi háborúkból, és viszonylag önállóan fejlődött, hiszen ezeket a területeket a Maurja Birodalom sem hódította meg. Több déli királyság is felvirágzott. A közigazgatás alapja mindenütt a tartományi rendszer volt, amely általában kerületekre tagolódott, és a kerületek alatt voltak a falusiak közgyűlései. Figyelemre méltó, hogy ezekben a királyságokban szervezett, jobbára buddhista felsőoktatás létezett, de idővel megjelentek a brahmanikus kolostorok (mathok) is. A déli királyságok közül a Csólák lettek a legerősebbek, akik mintegy kilenc évszázadon át meghatározó szerepet játszottak a régió gazdaságában, kultúrájában, művészetében és a vallási életben is. Intenzív kereskedést folytattak a tengeren át Kínával. Például feljegyezték, hogy 1007-ben hetvenkét kereskedő utazott Kínába. A Csólák nem csak Kínával kereskedtek, hanem Perzsiával és Arábiával is. Az ő területükön, kikötőikben az ókorban görög-római kereskedőtelepek létesültek (pl. Arikamédu). Exportáltak textíliákat, fűszereket, gyógynövényeket, ékszert, ébent és kámfort, Kínába és Perzsiába szantálfát, illatszereket, édességeket vittek. Miután a Csólákat a XIII. században legyőzték a Pándják, ez a királyság is évszázadokon át fennállt. Marco Polo 1288-ban és 1293-ban is vendégeskedett a Pándja királyságban. A harmadik jelentős déli királyság a Cséra volt. Ezek a királyságok több háborút vívtak egymás között, majd összeütközésbe kerültek a tőlük északabbra létrejött államokkal is.