Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.
Diakrón mondattani kutatások
Az inverz tárgyjelölés tilalma
Tartalomjegyzék
- Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII. • Diakrón mondattani kutatások
- Impresszum
- Szerkesztői bevezetés
- A kérdő modalitás jelölése a beágyazott poláris kérdésekben és viszonya a funkcionális bal perifériák történetéhez
- A vonatkozó névmások története az ómagyarban
- Az univerzális kvantifikáció az ómagyarban
- Változó struktúrák, versengő stratégiák • A mutató névmási módosítók esete
- Mondattani rekonstrukció nyelvi kövületekből
- 1. Bevezetés
- 2. Egy példa: differenciált tárgy–ige egyeztetés és differenciált tárgyjelölés az ugor és szamojéd nyelvekben
- 3. Differenciált tárgy–ige egyeztetés az obi-ugor és a szamojéd nyelvekben
- 4. Az inverz topikalizáció tilalma
- 5. A differenciált tárgyjelölés az északi manysiban
- 6. Az inverz tárgyjelölés tilalma
- 7. A töredékek összeillesztése; szintaktikai rekonstrukció
- Irodalom
- 1. Bevezetés
- És mégis: mozog? • Tagadás és igemódosítók az ómagyarban és a középmagyarban
- A predikátummozgatás megszilárdulása • Az ige–igekötő szórend és igemódosítók az ómagyarban
- Diskurzusfunkció és határozottság • A határozott névelő disztribúciója és a referenciális azonosíthatóság grammatikai stratégiái egy archaikus nyelvjárásban
- Főszerkesztői utószó
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2018
ISBN: 978 963 059 934 4
Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel. A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.
A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.
Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero