Az ember tehát ne keressen ezen az ő világán kívül olyasféle lényeket, amelyektől a természet által megtagadott boldogságot reméli; e helyett tanulmányozza ezt a természetet, tanulja meg törvényeit, figyelje meg energiáját s változatlan cselekvésmódját; alkalmazza felfedezéseit saját boldogságára, s engedelmeskedjék csendben azoknak a törvényeknek, amelyek alól semmi, de semmi se mentheti fel; nyugodjon meg végleg abban, hogy sohasem ismerheti azokat az okokat, amelyeket őfelőle áthatolhatatlan fátyol rejteget; tűrje minden zokszó nélkül egy egyetemes erő rendelkezéseit, mert az sosem változhat és sohasem térhet el a lényegében rejlő szabályoktól.

Úgy látszik, nagyon is visszaéltek a testi és az erkölcsi ember annyit hangoztatott különbségével. Az ember tisztára testi lény; az erkölcsi ember nem más, mint ugyanez a testi lény, egy bizonyos szempontból nézve; azaz hogy sajátos szervezetétől függő egyes cselekvésmódjainak szempontjából. De vajon ez a szervezet nem a természet műve-e? Azok a mozgások vagy cselekvésmódok, amelyekre a szervezet képes, vajon nem mind testiek-e? Látható tevékenységei éppúgy, mint a bensőjében keltett láthatatlan mozgások, amelyek vagy akaratától, vagy gondolkozásától származnak, egyformán saját gépezetének természetes hatásai vagy szükséges következményei, valamint a környező lények befolyásának eredményei… Minden intézményünknek, elmélkedésünknek, ismeretünknek egyetlen tárgya, hogy meghozza nekünk azt a bizonyos boldogságot, amelynek elérésére saját természetünk biztat szüntelen. Mindaz, amit teszünk vagy gondolunk, mindaz, ami vagyunk vagy leszünk, csak annak az eredménye, aminek az egyetemes természet alkotott bennünket; eszméink, akarásaink, tetteink csak annak a lényegnek és azoknak a tulajdonságoknak szükséges következményei, amelyeket ugyanaz a természet helyezett belénk, s azoké a körülményeké, amelyeken át kényszerít, s amelyek révén átformál bennünket. Egyszóval a művészet nem más, mint maga a természet, amely a maga alkotta eszközök segítségével tevékenykedik…

Az ember tehát minden dolgában a fizikához és a tapasztaláshoz forduljon, ezektől kérjen tanácsot vallásában, erkölcsében, törvénykezésében, kormányzatában, a tudományokban, a művészetekben, örömeiben és bajaiban. A természet egyszerű, egyforma, változatlan törvények útján tevékenykedik, s ezekkel a tapasztalás ismertet meg bennünket; érzékeinkkel vagyunk kötve az egyetemes természethez; érzékeinkkel tapasztalhatjuk s fedezhetjük fel a titkait; mihelyt elhagyjuk a tapasztalást, egyszerűen űrbe hullunk, ahol aztán képzeletünk teljesen megtéveszt bennünket…

Minden tévedés káros, csak mivel tévedett, az emberi nem azért lett olyan szerencsétlen. Mivel nem ismerte a természetet, isteneket formált magának, akik reménye s félelme egyedüli tárgyaivá váltak. Az emberek nem érezték, hogy ez a jónak és rossznak egyaránt híjával levő természet csak bizonyos szükséges és változatlan törvényeket követ, amikor előbb létrehozza, aztán elpusztítja az élőlényeket, amikor szenvedést okoz az érzékeny szervezetű lényeknek, amikor jót is, rosszat is osztogat szét közöttük, s amikor folyvást változtatja őket; nem látták, hogy az embernek a természetben és saját erejében kell keresni szükségleteit, orvosságot bajai ellen s eszközöket a boldogság elérésére; mindezeket a dolgokat képzeletbeli lényektől várták, s őket tették meg jólétük vagy balsorsuk szerzőinek. Ebből is látszik, hogy csakis a természet nem ismeréséből származnak azok az ismeretlen hatalmasságok, amelyektől az emberi nem olyan sokáig reszketett, s azok a babonás tévhitek, amelyek bajai forrásai voltak…

A világegyetem, minden létezőnek ez a hatalmas gyűjteménye, mindenütt csak anyagot és csak mozgást tartalmaz: egészében az okok és okozatok végtelen és szakadatlan láncolatát mutatja; némelyik okot ismerjük, mert közvetlenül érinti érzékeinket; más okokat meg nem ismerünk, mivel első eredetüktől igen távoli hatásokkal befolyásolják érzékenységünket.

Különböző anyagok, végtelen sokféle változatban, szüntelenül változatos mozgásokat kapnak és közvetítenek. Ezeknek az anyagoknak különböző tulajdonságai, különböző vegyületei, változatos cselekvésmódjai (amelyek az előbbiek szükségszerű következményei) a mi számunkra egyszerűen az élőlények lényegét alkotják; s e lényegek változataiból keletkeznek mindama lények különböző rendjei, osztályai és rendszerei, amelyek teljes egésze alkotja a természetnek nevezett egységet.

Ily módon a természet, legtágabb jelentésében, az a nagy minden, ami a különböző anyagoknak, a különböző vegyületeknek s a világegyetemben végbemenő különböző mozgásoknak együtteséből származik. A természet, szűkebb értelemben, minden egyes lény szempontjából az az egész, amely egy-egy lény lényegéből, vagyis tulajdonságaiból, változataiból, mozgásaiból, cselekvésmódjaiból származik, vagyis egyszóval mindabból, ami más lényektől megkülönbözteti. Ily módon az ember egy egész, különböző sajátos tulajdonságú anyagok vegyületének a származéka, amelyek rendjét szervezetnek hívják, s amelynek az a lényege, hogy érez, gondolkodik és cselekszik, egyszóval olyan módon mozog, hogy ez, ha összeveti magát velük, minden más lénytől megkülönbözteti; ez összevetés alapján az ember egy külön rendbe, osztályba, rendszerbe tartozik, amely más, mint az állatoké, mert hisz ezekben nem látja a benne található tulajdonságokat. Az élőlények különböző rendszerei, vagy ha tetszik, sajátos természetei, a nagy egész általános rendszerétől függnek, az egyetemes természettől, amelynek csak részei, s amelyhez szükségképpen oda számít minden, ami létezik…