A 4.7.4 fejezetben már leírtuk Rutherford szóráskísérletét, amellyel 1911-ben az atommagból és a körülötte keringő elektronokból álló magmodellt megalkotta. A 4.6-16 ábrán bemutattuk Rutherford kísérleti berendezését. A szórt a-részek szögeloszlását úgy mérték meg, hogy a szcintilláló ernyő különböző szögállásainál megszámolták a becsapódó a-részek számát. Említettük már, hogy Crookes 1903-ban észrevette, hogy cinkszulfid ernyőre becsapódó a-részecskék, éspedig minden egyes a-részecske külön-külön, egy kis fényfelvillanást okoznak. Ez a felvillanás mikroszkóp segítségével, sötétre adaptált szemmel észlelhető. Az atomi történések ilyen egyedi szemlélése óriási élményt nyújt azoknak, akik először látják ezeket a felvillanásokat: mintha a vaksötét égbolton itt-ott teljesen rendezetlen időpontban egy-egy fénylő csillag villanna fel. Nem csoda, hogy – mint ahogy már erről volt szó – Mach éppen ezen látvány hatására állt át élete végén a hívő atomisták táborába. Mellékesen megjegyezzük, hogy Ostwaldot viszont Jean-Baptiste Perrin (1870–1942) folyadékokban szuszpendált részecskék Brown-mozgásával kapcsolatos vizsgálatai „térítették” meg. (A Brown-mozgást Robert Brown skót orvos és botanikus után nevezték el, aki 1828-ban publikálta észleléseit, miszerint a virágok pollenszemcséi – akár élők, akár már elhaltak, – vízben lebegve mikroszkóp alatt élénk zegzugos mozgást végeznek).