a) Az egzotikus atomok kutatásának korszerű problémái kapcsán gyakran alkalmaznak, ellenőriznek, illetve korrigálnak klasszikus gondolatokat. Ezek révén új betekintésre nyílik mód az elemi részecskék világába. A spektrum látható tartományba eső részére már vetettünk egy futó pillantást. A nagy rendszámú atommagok körüli belső pályák energiái nagyon nagy negatív értéket vesznek fel, hiszen az E energia kifejezésében Z2 arányossági tényező szerepel. Az ott lejátszódó átmenetek ezért röntgensugárzással, a hν ≈ (10–500) keV tartományba eső λ-kvantumok kisugárzásával járnak. Ezek a legbelső pályák az atom alapállapotában telítettek, ezért csak akkor történhet átmenet, ha valamelyik szintről az elektront valami kilöki. A köznapi röntgenberendezésekben ezt a feladatot a katódtól az anód felé gyorsított elektronok látják el. Az üresen maradt helyre átmenő elektronok sugárzása kirajzolja az anódanyag karakterisztikus röntgenspektrumát. A kilökés céljával belőtt elektronok egy részét azonban a mag elektromos tere fékezi le, amelynek során folytonos spektrumú fékezési sugárzást bocsát ki. Végül egy felülről élesen levágott fékezési spektrum jön létre (a Duane–Hunt-határ, 1915). A határt az a sugárzás adja, amikor az elektron teljes energiáját fékezési sugárzásként adja le. Az 5.4-13 ábrán megadott röntgensugárzási hullámhossz ezzel a frekvenciával közvetlen összhangban van. Az Auger-hatás (P. V. Auger, 1926) az átmenetek egy speciális típusát reprezentálja: a fotonmentes átmeneteket. Egy nagy energiájú elektron kilök a belső héjak valamelyikéről egy erősen kötött elektront. A külső pályákról tehát egy elektron beugrik az üresen maradt belső pályára. Az ekkor felszabaduló energiát nem fény formájában sugározza szét az atom, hanem egy külső pályán lévő elektronnak adja át, amit Auger-elektronnak hívnak. Az Auger-hatás olyan fényelektromos hatásként is értelmezhető, amely az atom belső pályáin játszódik le. b) A rhodium antikatódos fékezési és karakterisztikus sugárzása. A 23,2 kV feszültséggel gyorsított elektronok a K héj elektronjait még nem tudják ionizálni, ezért kizárólag a fékezési sugárzás spektruma jelenik meg. 31,8 eV viszont már nagyobb, mint a K héjhoz tartozó ionizációs energia. Egyetlen felvételben lehetőséget ad a teljes elnyelési K spektrum megjelenítésére. Magasabb feszültséget alkalmazva, a karakterisztikus vonalak helyzete nem változik, csak a sugárzásuk intenzitása. Ugyanakkor a folytonos spektrum határa az eU = hν = hc/λ egyenlet szerint a kisebb hullámhosszúság tartományába tolódik el. A csillagászati objektumok röntgensugárzásának vizsgálatára elsősorban az Uhuru (1970) és a Rosat (1990) röntgenműholdak szolgálnak. A világűrben akkor keletkezik röntgensugárzás, ha a részecskék energiája 105–109K hőmérsékletnek felel meg. Ilyen óriási sebességek fekete lyukak közvetlen közelében fellépő gravitációs terekben alakulhatnak ki. Valójában ez az a hatás, amelynek révén a fekete lyukakat azonosítják. Amikor egy töltött részecske intenzív mágneses térben spirális pályán mozog, akkor is a röntgentartományban sugároz. Ez a szinkrotron sugárzás például a nagy napkitörések során is bekövetkezik. Az inverz Compton-effektus elektron-foton ütközés során fellépő hatás, amelynek során a foton energiája megnő. Ez az effektus is megnyilvánulhat röntgensugárzásként. A jelenleg fejlesztési fázisban lévő röntgen-holográfia az anyagvizsgálat és anyagminősítés egészen új módszereinek ígéretét hordja.