Az első jelentős eredményt a középkor a matematika területén mutatta fel. Ez Leonardo da Pisanevéhez fűződik (~1170–~1250). A matematika történetében inkább az atyja utáni nevén szerepel: a Fibonacci- (Bonaccio fia) számok a mai matematikának is élő elemei. Legnevezetesebb munkája az 1202-ben megjelent Liber Abaci. Európa ezen a könyvön keresztül ismerkedett meg az arab számokkal és azok használatával. Ő még – helyesen – hindu számjegyekről beszél (figurae indorum). A könyv érdekessége az, hogy a címe arra utal, hogy az abakusszal végezhető számításokat tárgyalja. Ezzel szemben tulajdonképpen ellenpropaganda éppen az arab számokkal való számolás érdekében. Az abakusz (2.4-3a ábra) volt ugyanis egészen addig, különösen II. Szilveszter (Gerbert Aurillac; ~945– 1003) pápa munkájának hatásaképpen, a legelterjedtebb számítási eszköz és módszer. Az arab számokkal való számolás minden gyakorlati előnye ellenére sem terjedt el gyorsan. Sőt, éppen az üzletemberek – akiknek munkáját ezek bevezetése a nehézkes római számokkal (2.4-3b ábra) és számítási módszerekkel szemben igen megkönnyíthette volna – fogadták ellenszenvvel. Így 1299-ben Firenze egyenesen megtiltotta használatukat. Az ok, amire hivatkoztak, igen egyszerű: az üzleti könyveket sokkal egyszerűbb meghamisítani, ha azokat arab számokkal írják: elegendő egy nullát beszúrni valahová, és ezzel az érték tízszeresére nő. Ilyen jellegű csalást a római számokkal nem lehet elkövetni.