A legtárgyilagosabbnak látszó kronológiai felsorolás is vagy tudatos, vagy öntudatlan értékelés. Amíg a történelmi tények értékelésénél általános világnézeti, etikai normák is szerepet játszanak, a fizika történeténél a helyzet egyszerűbbnek látszik: adott a jelen fizikája, a különböző korok fizikáját ehhez kell mérni. Ez kielégítő lenne, ha a fizika csak tények halmazából állna. A fizika azonban nemcsak megfigyel, leír – tehát a „mi van a természetben” kérdésre ad választ –, hanem értelmez, összefüggéseket keres, tehát a „miért van” kérdést is felteszi, és keresi a választ. Mind a leírásra, mind a magyarázatra fogalmakat alkot, módszereket teremt, amelyekkel egyúttal az elért eredmények igazságát is demonstrálhatja, és új eredmények felkutatását teszi lehetővé. A módszer, az ismeret igaz voltához való viszony egy, a konkrét tudományszakon túlmutató filozófiai, sőt világnézeti színezéssel ellátott magatartás, és mint ilyen, a konkrét részleteredményeknél fontosabb szerepet játszhat a fizika történetében. Rögtön látszik, hogy az értékelésnek a tudományos tevékenység intenzitására való visszavezetése ilyenkor reménytelen. Minthogy a következőkben a használt módszert értékítéletünk megalkotásánál igen nagy súllyal szerepeltetjük, bevezetésként röviden összefoglaljuk azokat az alapelveket, amelyeket ma egy fizikusnak – legyen kísérleti vagy elméleti tudatosan vagy spontán be kell tartania.