Kis magyar grammatika

Az alapszófajok önállóan mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel, toldalékolhatók, jelentésük önálló, tartalmas jelentés. Alapszófajok: az ige: repül, fázik; a főnév: fa, igazság; a melléknév: erős, komoly (a számnév: tíz, nyolcadik); a csak korlátozottan toldalékolható határozószó: belül, eléggé; valamint az átmeneti szófajú (azaz a több szófaj sajátosságait egyszerre, elválaszthatatlanul hordozó) igenevek (a főnévi igenév: nézni, vágni; a melléknévi igenév: küzdő, legyőzendő és a határozói igenév: járván, ütve). Az alapszófajokhoz tartoznak az alapszófajokat helyettesítő szófajok, azaz a névmások is, például: én, egymás, mikor, ahol. Ezek önállóan mondatrészek, korlátozottan bővíthetők, ragozhatók, képzők azonban csak kivételesen járulnak hozzájuk. Jelentésük nem konkrét fogalmi jelentés, közvetetten utalnak a valóság egy darabjára (a beszédhelyzeten vagy a szövegkörnyezeten keresztül, például: Ezt add ide!). Fontos szövegtani szerepük van. A névmások lehetnek főnévi, melléknévi (számnévi) és határozószói névmások, ami azt jelenti, hogy főneveket, mellékneveket (számneveket) és határozószókat helyettesítenek.