Balogh Balázs

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon

Művelésmód, növényi kultúrák

A szántóföld megművelésénél a föld minősége és a termesztett növénykultúra természete határozta meg a szántás, fogasolás és gurgózás (hengerezés) alkalmazásának számát. Általában háromszor szántottak, de előfordult, hogy rendkívül rossz, régen műveletlenül hagyott talajon többször – akár hétszer1 – is, főleg a bérbe vett földeknél a bérlés első évében. A szántóföldön 1. a kapásnövény vagy takarmány, 2. a búza és 3. a rozs vagy árpa alkotta hármas vetésforgót alkalmazták általánosan. (A 20. századra csakúgy, mint a Dunántúl nagy részén, a kötött gazdálkodás közösségi művelési kényszere Tápon már nem él. A vetésforgó alkalmazásában az ugar helyébe a takarmánynövények a vizsgált időszak előtt beléptek, azonban a hármas vetésforgó hagyománya, ugyan művelési kényszer nélkül, de megmaradt.) A kapásnövény elsősorban burgonya volt, a kukorica és az egyéb kapások művelése kisebb mértékben fordult elő. A takarmánynövények közül a bükköny, lóher (lóhere), lucerna, marharépa, csalamádé (későn érő, sűrűn vetett lófogú kukorica), őszi szöszös (szeges) bükköny, baltacim és mohar fordult elő, az általánosabban termesztett árpa és zab mellett.2

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 557 6

Néprajz

A könyv egy református többségű kisalföldi falu paraszti gazdálkodásának változásait mutatja be 1920 és 1959 között. Konkrét gazdaságok esetleírásait elemezve igyekszik feltárni, hogy a különböző birtokkategóriába tartozó családi üzemtípusok – gazdasági felszereltségük és munkaerejük teljes vagy hiányos voltából eredően – milyen üzemviteli, fennmaradási, fejlődési stratégiát és az önellátás-árutermelés egyensúlyát kereső piachoz viszonyuló magatartást választottak, illetve milyen kiútkeresésre kényszerültek. Vizsgálja a családszerkezetet, az üzemszervezetet, a munkaerő-struktúrát és ezek összefüggéseit, valamint a parasztgazdaságok üzemvitelét döntően meghatározó tényezőket: a birtokstruktúrát, a birtokmozgást, a gazdaságok tárgyi ellátottságát és gyarapítástörténetét, az igaerőt, az állatállomány mértékét és összetételét, a termékszerkezet kialakítását, a külső jövedelemszerzés lehetőségeit, a piachoz való viszonyulást és a konkrét gazdasági stratégiákat.

Az elemzés rámutat a szűkebben „gazdaságiként” felfogható jelenségekben, struktúrákban és gazdasági magatartásban megmutatkozó egyéb mögöttes szándékokra, mint az értékorientáció, társadalmi rang és presztízs kifejezésének lehetőségei.

Az adatközlők szóbeli visszaemlékezéseit a szerző a legkülönfélébb írásos források segítségével hitelesíti. A helyi példán túlmutatóan, a szűkebb és tágabb régió, valamint az országos adatok egybevetésével próbálja bemutatni a tápi gazdálkodás és paraszti társadalom helyét egy nagyobb összefüggésrendszerben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-gazdak-es-zsellerek-gazdalkodasi-strategiak-tapon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero