A testdiszmorfiás zavar – avagy egyéb, korábbi elnevezései szerint diszmorfofóbia, „dermatológiai hipochondriázis” vagy „szépséghipochondria” – a DSM-IV-TR által a szomatoform zavarok közé sorolt betegség. A testdiszmorfiás zavar során a személy szüntelenül külső megjelenésével, a testének képzelt vagy valamely enyhe defektusával foglalkozik, miközben folyamatosan elégedetlen testképével. Ahogy a vele szorosan összefüggő hipochondriázis, úgy ez a betegség is az obszesszív-kompulzív spektrum betegségei közé tartozik (Hollander és Wong, 1995). A kényszeres gondolatok és cselekedetek ebben az esetben a saját testtel, annak is külalakjával, fizikai jellegzetességeivel kapcsolatosan jelennek meg. A betegség diagnosztikai kritériumait a 18. táblázat foglalja össze. A külalakkal való túlzott foglalkozás a test bármelyik részét és azon bármilyen apró elváltozást (pl. anyajegy, pattanás, sebhely) érintheti. A leggyakrabban a fejjel, arccal, bőrrel, hajjal, szemmel, orral, lábakkal, mellel és mellizommal kapcsolatban jelennek meg aggodalmak (Phillips és Diaz, 1997). Ez a képzelt csúnyaság nagymértékben befolyásolhatja a betegek mindennapi életét, rejtőzködővé, szociálisan visszahúzódóvá válhatnak. Különböző módokon (pl. sminkkel, ruhadarabokkal, kalapokkal, sötét napszemüvegekkel) próbálják palástolni szerintük borzasztóan csúnya testrészeiket. Az álcázás tökéletesítgetése rengeteg időt vehet igénybe, és sokszor ritualizált formában jelenik meg. Repetitív módon megjelenő viselkedési szokásaik alakulhatnak ki, például a test tükörben való ellenőrzése, túlzott tisztálkodás, illetve bőrcsipkedés (Phillips, McElroy, Keck, Pope és Hudson, 1993). Bizonyos, például a különösen világos és az erősen napsütötte helyeket, vagy az olyan termeket, ahol nagyon sok a tükör, igyekeznek elkerülni. Mások elkerülése akár már szociális fóbia formájában is megjelenhet.