A felnőtt népesség körében készült drogepidemiológiai vizsgálatok metodikája vonatkozásában az EMCDDA ajánlásokat fogalmaz meg (EMCDDA, 1997, 1999, 2002). Ezen ajánlások részeként kidolgozásra került az ún. „Európai Modell Kérdőív”, az adatok feldolgozása során javasolt fogalmi apparátus, illetve a helyzetleírásra alkalmazandó jelzőszámok képzésére vonatkozó útmutató. Azonban – mint ahogy azt a közvetlen indikátorok általános leírásával foglalkozó részben említettük – a felnőtt népességre vonatkozó vizsgálatok ez idáig nem szerveződtek egységes rendszerbe: a különböző országok adatfelvételei nem ugyanazon években készültek, illetve az egyes kutatások célpopulációjuk, mintaválasztásuk és/vagy adatfelvételük módja tekintetében bizonyos mértékig eltérőek. A kevéssé standardizált metodika megnehezíti az adatok nemzetközi összehasonlítását. A komparatív elemzések során figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgálatok eltérő életkori lefedettsége befolyásolja a várható pervalenciaértékeket: a minta felső korhatárának kitolása esetén például – a drogfogyasztás Európa-szerte növekvő tendenciája miatt – nagy valószínűséggel alacsonyabb a várható prevalenciaérték, az alsó korhatár csökkentésének hatása pedig a kitolás mértékének és a drogokkal való kapcsolatba kerülés életkori mintázatának függvényében változó lehet. Hasonlóképpen számolnunk kell az összehasonlítás során azzal, hogy amennyiben egyes vizsgálatok csak a nagyvárosi népességet reprezentálják, az – a drogfogyasztás urbanizációs mintázata következtében – az országos átlagnál valószínűleg magasabb becslést eredményez. A módszertani heterogenitás további eleme a megkérdezésre kerülő drogok körének eltérése is, melynek következtében az összesített prevalenciaértékek összehasonlítása helyett célszerűbb az egyes szerek elterjedtségében jelentkező európai mintázatot vizsgálnunk.