Összességében azt mondhatjuk, hogy a mai pszichodinamikus elméletek, akár a klasszikus pszichoanalízis, akár a tárgykapcsolat-elmélet, de akár a családdinamikai megközelítések mentén haladnak, abban nyújtanak számunkra segítséget, hogy a droghasználat funkcióit próbálják megérteni, megragadni (Demetrovics, 2007). Azt a kérdést igyekeznek megválaszolni tehát, hogy milyen szerepet tölt be a kémiai szer használata a személy intrapszichés, interperszonális vagy családdinamikai egyensúlyának fenntartásában. Túllépve ugyanis azon a megállapításon, hogy a droghasználat maga számos egyéni és társas következményét tekintve destruktív magatartás, az igazi kérdés az lesz, hogy mi lehet az az „előnye”, ami miatt mégis kialakul. Az „előnyt” itt alapvetően „funkció” értelemben használom. Arról van tehát szó, hogy az okokat keresve kicsit el kell szakadnunk a negatív következményektől, s feltételezni, hogy olyan, a funkció szempontjából pozitív vagy legalábbis elvárt pozitív következmények is meg kell, hogy jelenjenek a droghasználat eredményeképp, amelyek nyomán értelmezhetjük a droghasználat kialakulását és fennmaradását. A fentiekben – a pszichodinamikus megközelítések segítségével – erre tettem kísérletet.