Serdülőkorban az addikciókkal való ismerkedés összefügg más problémaviselkedési elemekkel, amelyek közös szindrómát alkotnak. A fiatalkori problémaviselkedés szindróma lényege, hogy serdülőkorban az addiktív viselkedésformák, valamint más kockázati magatartások szorosan összefüggnek egymással, és tünetegyüttest hoznak létre (Pikó, 2003b). A tünetegyüttes háttértényezőinek sokrétű elemzési lehetőségeire Jessor (1993) hívta fel a figyelmet. A jelenség magában foglal agresszív, antiszociális viselkedést, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségeket, dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, korai és kockázatos szexuális aktivitást, valamint pszichés zavarokat. A problémaviselkedés gyakran túllépi a konvencionális társadalmi normákat, ezért is értékelhetjük társadalmi problémaként, sőt nemegyszer devianciaként. Két jól elkülöníthető megnyilvánulási formát ölthet: externalizált (például életvezetési problémák, antiszociális, normasértő vagy agresszív-erőszakos kitörések, drogfogyasztás), illetve internalizált (szorongás, visszahúzódás, alacsony önértékelés, depressziós tünetegyüttes megjelenése) formát (Pikó, Fitzpatrick és Wright, 2005). A két irány jellegzetes nemi különbségeket is mutat: míg a lányok hajlamosabbak internalizálni a problémákat, a fiúkra inkább az externalizálás jellemző.