Pethő Menyhért

A növényélettan alapjai


A növények vízgazdálkodása

Minden vízzel átitatott tárgy felületéről víz távozik a környezetbe. A növény azonban nem egy élettelen nedves tárgy, vízforgalmát szabályozni képes. A vízforgalom a víz felvételéből, a víz szállításából és a vízleadásból áll. Szárazföldi növényeink gyökereiken át veszik fel a vizet, a szállító pályákon a földfelszíni hajtásba szállítják, s a lombozat sztómáin át távozik a légtérbe. Az élettelen tárgyak vízleadását párolgásnak (evaporáció), a növények szabályozott vízleadását párologtatásnak (transzspiráció) nevezzük. Növényállományokban nemcsak a növényzet felületéről, hanem a talajfelszínről is távozik víz, ezért ezt a vízleadást evapotranszspirációnak nevezzük. A növények leginkább azzal szabályozzák vízgazdálkodásukat, hogy csökkent vízellátás, illetve intenzív párologtatás esetén sztómanyílásukat becsukják, ezáltal mérséklik vízleadásukat. A gyökerek vízfelvétele is szabályozott folyamat, amit ozmoregulációnak nevezünk (l. később). A növény igyekszik vízmérlegét egyensúlyban tartani, azaz a kényszerűen leadott víz helyébe ugyanannyi vizet felvenni. Ez azonban számos akadályba ütközhet, ezért a növényekben igen gyakran vízhiány alakul ki, ami anyagcsere-folyamatait döntő mértékben befolyásolja.

A növényélettan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 818 7

Táplálékaink jó része, állataink takarmánya növényi eredetű. Növényi terméket hasznosít számos iparág, de a hőerőművekben is letűnt korok növényeinek elszenesedett maradványai szolgáltatnak energiát. E szerves anyag felhalmozódásának alapja a növények fotoszintézise, melynek során a növények a Nap sugárzó energiáját szerves vegyületekbe építik be. Az így megkötött energia szabadul fel az élő szervezetek légzése során. Melegíti otthonainkat, működteti gépeinket. Ehhez azonban oxigénre is szükség van, amit ugyancsak a növények szabadítanak fel a vízből fotoszintézisük során. Ezért mondjuk, hogy „zöld rabságban élünk", azaz a zöld növények által megkötött energia, a felhalmozott szerves anyag és a felszabadított oxigén a földi élet alapja.

A szerző négy évtizedes oktatói tapasztalat birtokában, a nagy sikerű Mezőgazdasági növények élettana c. könyve után arra vállalkozott, hogy a növényélettant röviden, mégis a legkorszerűbb biokémiai és élettani ismeretekre alapozva tárgyalja. E könyv megírásával az volt a célja, hogy a főiskolákon és agráregyetemeken mérsékelt óraszámban növényélettant tanulók olyan segédeszközt kapjanak, ami eligazítja őket a növényi anyagcsere-folyamatok, a növekedés és fejlődés alapvető kérdéseiben. Külön fejezetben tárgyalja a szervesanyag-termelés ökofiziológiáját és a stresszfiziológia alapjait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/petho-a-novenyelettan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave