A 21. század legnagyobb kihívása a Földünket veszélyeztető környezeti katasztrófa megakadályozása. A turizmus, mint az egyik legdinamikusabban bővülő gazdasági ágazat, sajnos szintén letért a fenntartható fejlődés pályájáról. Napjainkra a turisztikai világpiac egy összefüggő, egymásra folyamatosan interaktív hatást gyakorló, úgynevezett interdependens rendszert alkot. Ebben a globálissá vált és lassan a Föld egészére kiterjedő rendszerben a keresleti és a kínálati oldal egy bő emberöltő alatt hatalmas változáson ment keresztül mind a mennyiségi, mind a minőségi összetevőket tekintve. Újabb és újabb területek kapcsolódnak be a nemzetközi és a belföldi turizmusba, és annak ellenére, hogy kiélezett a verseny és elképzelhetetlenül széles a kínálat, mégis kialakulnak azok a közkedvelt helyek, ahol térben és időben a turizmus olyan mértéket ölt, amely már nem kívánatos, mi több, kézzelfogható veszélyt is jelenthet a desztináció jövőjére nézve. Az ökoszisztéma rendszerének világméretű összeroppanása megindult. A túlzott turizmus egyes desztinációkban tovább fokozza az egyensúlytalansági folyamat felerősödését. Ezért a turizmusban is a reziliencia lesz a következő időszak egyik kulcskifejezése. „Divatos túlhasználtsága mellett is értékes, sőt megkerülhetetlen fogalma a korszerű gondolkodásnak” (Székely, 2015: 7), és számos területen épült be az alap- és az alkalmazott kutatások kérdéskörébe. A rezilienciaalapú gondolkodás új szempontokat vet fel és új közelítési módot jelent a bennünket körülvevő világ vizsgálata során (Chandler, 2013). Mint ahogy az lentebb bemutatásra kerül, a fogalom interdiszciplináris jellegű, több tudományág is használja. A turizmus szempontjából releváns értelmezése szerint a reziliencia egy adott rendszer azon képessége, amely biztosítja a sokkhatás elviselését és a lényeges funkciók gyors helyreállását. Egyaránt jelenti tehát az adott rendszer védekezőképességét, öngyógyító és önfejlesztő mechanizmusát, melyek különösen fontosak a rendszer létét veszélyeztető nagy csapások túléléséhez. A turizmus kiélezett versenyében azok az attrakciók, illetve azok a desztinációk maradhatnak talpon, amelyek a színvonalbeli és mind magasabb minőségi elvárásoknak történő megfelelés mellett a turizmus komplex rendszerében képesek olyan védekező mechanizmust kialakítani, amely révén a környezeti és társadalmi sokkhatásokat adekvát módon tudják kezelni, és összeomlás helyett meg tudnak újulni. A tanulmány készítésének a kezdete megelőzte a Covid–19 vírus okozta világméretű járvány kirobbanását. Ezért első megközelítésben a kiinduló kutatási feladat az volt, hogy a fenntarthatatlan, a fogadóterület környezetére és társadalmára súlyos kárt okozó tömegturizmus kontextusában vizsgáljuk a reziliencia fogalmát. A 2020. év történései és ezzel összefüggésben a nemzetközi turizmus összeomlása szükségessé teszi azt is, hogy a lokális vagy globális válsághelyzetek miatt a turizmusban bekövetkező sokkhatás és a reziliencia kapcsolatára is kitérjünk.