Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3 Az episztemikus és a becslő partikula funkciójának elhatárolásához (és egyben az igemódosító + ige szórenddel összefüggő ambiguitások, az objektív és szubjektív episztemikus többértelműség — vö. Kiefer (2005: 73kk.) — kezeléséhez) munkámban az elméleti hátteret Imrényi (2007) adja. A módosítószó a protoállítás érvényességének (teljesülése lehetőségének) különböző fokozatait jelöli. A módosítószó általában a lehetségességet — még ha alacsony fokon is, de — fenntartja (ilyenkor egyenes szórendet tapasztalunk, vö. Talán meghívom); kivételes esetben— ezt képviseli az aligha — hangsúlyozottan korlátozza a protoállítás érvényességét, negatív típusjelölőként viselkedik (ilyenkor inverziót vált ki, vö. Aligha hívom meg). A nemsemleges mondatokban a (pragmatikai) típusjelölés valamilyen művelete révén (pl. kérdő, azonosító-kontrasztív, megszorító típusjelölés) a protoállítás érvénye csökken, így a módosítószó szórendi helyétől függően már nem a protoállításra, nem a totális, hanem egy már korlátozott szituációra vonatkozik, ezzel függ össze a hatóköri szűkülés és—a becslő partikula esetében—az új funkció, az új állomás a grammatikalizációs folyamatban.