Kara Warburton írása alapján a CA-alkalmazásban használt szótárak különböznek a hagyományos terminológiai gyűjteményektől (Warburton, 2014). Warburton szerint a CA-k lexikai erőforrásaiban sok a köznyelvi szó és kifejezés. Például egy vállalat előnyben részesítheti az almost angol szó használatát a nearly-vel szemben (mivel utóbbi esetleg összekeverhető egy térbeli fogalommal). Ilyen kifejezések hagyományosan nem szerepelnek egy terminológiai adatbázisban, mivel a terminusok alapvetően doménspecifikusak. Továbbá a CA-alkalmazások használatához nagyobb szükség van igékre, melléknevekre, határozószavakra, prepozíciókra és funkciószavakra, mint amilyen mennyiségben ezek a hagyományos terminológiai adatbázisokban előfordulnak.

A fentiek miatt Warburton jobbnak találja a lexikai erőforrások (’lexical resources’) kifejezés használatát, amikor a CA-ban használt szótárakra utal. Ugyanakkor fontosnak tartja leszögezni, hogy a CA-ban használt lexikai erőforrások nem lexikográfiai termékek. Úgy véli, hogy a CA-ban használt erőforrásoknak be kell tartaniuk olyan terminológiai alapelveket, mint például a fogalomalapú adatmodell és bejegyzésstruktúra, amelyeket az ISO 16642:2017 Computer applications in terminology – Terminological markup framework és az ISO 30042:2019 Management of terminology resources – TermBase eXchange (TBX) szabványok határoznak meg. Erre azért van szükség, mert a CA-k kezeléséhez alapvető fontosságú az egyes szavak és kifejezések synsetekbe (szinonimahalmazokba) rendezése, a synsetek létrehozásának pedig előfeltétele a fogalomalapúság. A CA-kban minden tiltott szó esetében létezik egy előnyben részesített alternatíva, minden egyes betűszó esetében egy teljes alak (amelyet egy fogalom első előfordulásakor alkalmazni kell).

A CA-k használata során a legfontosabb a szóhasználat egységesítése. A szótár írásának eső lépése a szabályozandó elemek és a használatos kifejezések azonosítása. Ezeket a kifejezéseket a TMF-modell (Terminology Markup Framework) használatának segítségével készített lexikai adatbázisban synsetekbe rögzítik. A 4. ábrán egy olyan terminusstruktúra látható, amely rendelkezik a CA-k használata során hasznos információkkal. Minden lexikai egység egy <tig> (’term information group’) struktúrába rendeződik. A CA-k esetében hasznos információ a szófaj, a regiszter, a címke és a megjegyzés (ezeket piros kerettel jelöltük).

A szófaj segíti a lexikai egységek megkülönböztetését a homonimák – egészen pontosan a homográfok – esetében. A regiszter mező nyelvészeti irányzattól függően több mindenre vonatkozhat, akár a domének/aldomének jelölésére is. A címke pedig segít megkülönböztetni a tiltott (’prohibited’) és ajánlott (’preferred’) lexikai egységet. Warburton szerint, bár bizonyos estekben előfordul, hogy más címkéket is használnak – például korlátozott (’restricted’) és elfogadott (’admitted’); a korlátozott címke azt jelenti, hogy a kifejezés bizonyos esetekben tiltott, másokban megengedett; az elfogadott pedig azt, hogy megengedett, de nem ez az előnyben részesített kifejezés –, a gyakorlatban a mai napig inkább az jellemző, hogy a CA-felhasználók kizárólag a tiltott (’prohibited’) és ajánlott (’preferred’) címkékkel dolgoznak (Warburton, 2014). (A címkék alkalmazása a CA-szoftveren is múlik, ugyanis nem mindegyikben lehetséges kettőnél több címke alkalmazása.) A szoftverek általában színes kiemeléssel jelzik, ha a szóhasználat nem megfelelő. Az írónak ezután van lehetősége megnézni a rendszer által ajánlott kifejezést. A megjeleníthető információk mennyisége azonban jellemzően korlátozott, és ezt a szempontot is figyelembe kell venni az adatbázis feltöltésekor (részletesen lásd Warburton, 2014).

A korábban létrehozott terminológiai adatbázisok beépítése a CA-kba alapvetően lehetséges, azonban néha kihívásokkal jár. Mivel a terminológiai adatbázisokat elsősorban nem CA-ban való használatra hozzák létre, előfordul, hogy hiányoznak belőlük a szükséges leírómezők. Fontos szempontot emel ki Kohl és Warburton is, miszerint a legtöbb terminológiai adatbázist fordítástámogatási céllal készítik, és mivel a fordítóknak nincsenek különösebben hasznukra a forrásnyelvi szinonimákra vonatkozó információk, ezért a fordítástámogató terminológiai adatbázisok kevés synsetet tartalmaznak, és jellemzően használati címkékkel sem rendelkeznek (Kohl, 2008; Warburton, 2014).

Ezért, ha fordítástámogató terminológiai adatbázist akarunk felhasználni CA-kban, akkor előbb fel kell töltenünk forrásnyelvi szinonimákkal, címkékkel, megjegyzésekkel és minden egyébbel, ami az írók számára hasznos. Továbbá szintén megfontolandó, hogy mely terminusokat érdemes átemelni a terminológiai adatbázisból a CA szótárába. Warburton több technikai problémát is megemlít, amelyek a „felesleges” terminusok átviteléből adódhatnak. Például összeütközésbe kerülhetnek a CA morfológiai elemzőjével, illetve bizonyos terminusok – főként rövidítések – sok fals pozitív találatot eredményezhetnek az ellenőrzések során.

Warburton személyes tapasztalatai alapján a fordítástámogatási céllal készített terminológiai adatbázis ellenőrzés és szerkesztés nélküli beépítése a CA-ba több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár, továbbá az efféle terminológiai adatbázisok bejegyzéseinek csupán a töredéke hasznos a CA-k számára (Warburton, 2014).

A terminológiai adatbázisoknak legalább három típusát különböztethetjük meg: egyszerű, hagyományos vagy összetett (Tamás, 2014, 110). Ezek a különböző típusok különböző információkat tartalmaznak. Már az egyszerű adatbázisnak is tartalmaznia kell szinonimákra vonatkozó információkat, ezek viszont nem feltétlenül felelnek meg a terminusautonómia elvének (Tamás, 2014, 111), amely pedig a CA-kban való használat esetében fontos követelmény. Ezért a CA-ban való használathoz legalább hagyományos terminológiai adatbázisra van szükség. A hagyományos terminológiai adatbázisokban rendelkezésre állnak azok a címkék és megjegyzések, amelyek lehetővé teszik a CA-ba való beépítést. Bár a címkék és a megjegyzések a fordítás során is szükséges információk lennének, a fordítóiparban mégsem jellemző az ilyen részletes adatokat tartalmazó terminológiai adatbázisok építése. Erőforrások – idő, pénz, szakmai tudás – hiányában szinte csak többnyelvű glosszáriumok készülnek, gyakran az onomasziológiai szemlélet és a terminusautonómia figyelembevétele nélkül.